Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)

változtathatja másmilyenre egyetlen jelen sem és jövő sem. Ettől csak elidegenedni lehet, ez az egyetlen lehetőségünk — egyetlen lehetőségünk. Megváltásról szó sincs. És mit térítenének meg az embernek a szenvedéseidből: csak azzá válhattál, ami most vagy. Fölkelek. Ötkor eligazításom van és ki kell menni az emberekkel az Aszóba, be kell járnom a szőlőt. Nem tudom sikerült-ea szombati permetezés? Beütheta peronosz- póra. Szólok a Kársainak is, hogy a jövő héten leadom a disznókat. A kocsit és a ruháimat elviszem. Más nem kell. Nem tudom mit szól majd az öreg? Haragszik még rám a lakás miatt? A Királyt biztosan váratlanul éri és megpróbál lebeszélni. . . A többiek nem érdekesek. A kis Annát sajnálom, — ki intézi el a következő abortuszát? Talán, mind közül ő szeret engem a legjobban. Velem is szívesen lefeküdt volna? Nem tudom. Persze, te azt vágod rá, hogy menjek csak, de azonnal! Nem hiszed el, hogy így határoztam. Nevetni, káromkodni fogsz, sarkon fordulsz. Csak ha összepakoltam, akkor esel kétségbe. Akkor sem miattam, csak a lakás miatt, mert át kell adnod az utódomnak. A Tóth Kálmánt is megkérem, adja el a darálót. Az árát két részben adja oda neked, ha megszorultál. A gyereket elviszem, mert nem ragaszkodsz hozzá, bár jobb lenne ha még egy tanévet itt járna, de ezt majd megbeszéljük. Most tényleg fölkelek. Ájultan alszol. Sokat ihattál. Lefeküdtél valakivel?Nem kérdezem meg,hol jártál? Nem tartozol nekem beszámolóval. Eszem valamit, nyolcig még kifordul a gyomrom. Szörnyű meleg lesz megint, hozatnom kéne fagylaltot az asszonyoknak. Valakit fölküldök. Jobb kedvvel dolgoznak. . . A férfiaknak meg fél liter pincehideg bor. . . Hát, szervusz Mari, szervusztok. Melléd feküdnék, megölelnélek: még kikészülve is szép vagy. Kellenéi, kellenéi, így is, minden nélkül. . . Nem lehet. Ellöknél. Velem nem voltál pajzán, felajzott nő és ezt én belőled már nem tudom kiváltani soha. Hiába kívánlak. Mögötte bánat van, attól meg csak a gondolat ég; nem lök ájulásba, extázisba az öled. . . hej,.. szervusztok.”

A nagy víz túloldalán kékesszürke fátyolba burkolózó hegyek. Fölöttük az égen hófehér felhőfoltok. Közel és távolabb. A ragyogó naptól árnyékot nem vetnek a vízre. Alig mozdulnak a hegyláb felé úszó vitorlák is. Egyik színes. Piros és fehér csíkos. A víztükör mozdulatlansága mozdulatlanságuk. Mégis mozognak. Apró hullámok verődnek a közeli parthoz. Terméskövek élei. Murvával szórt járda. Szomorúfűz. Magas platánok, gesztenyefák a távolabbi vasútállomás sárga épülete mögött. Zöldséges bódé egy házfalhoz támasztva. Műútkígyó fut ki egy másik műúthoz és azon keresztül tovább kúszik. Templomot is építettek, távolabb mozit. Cselédházakat, hatalmas ku- koricagórékat, nyeregtetős vályogházakat, ki a falu végét jelző tábláig. Tovább is. A dombháton földek, szőlővel, dinnyével, kukoricával, lucernával és kocsiutakkal. A dombhátról még nem is látni a falut. Löszhorog mélyedésében kúszik le az útkígyó az első házakig. Térféle. Betonhíd. Öt utca. Kettő dombot karol, kettő lenyúlik a rétekig. Egy a templomok előtt szalad föl egy egészen enyhe emelkedőn. A jobb oldali házsor kertjei a rétbe lógnak, a bal oldalié fölkapnak a dombra. Az egyik ház majdnem a löszpart alá épült. Kerítése vasoszlopok. Betonjárda, szőlőlugas; az üvegveranda a part felé néz. Színes keramitlapok. Barna ajtó, tejüveg ablakokkal. Szőnyegek, virágok. Bent három fehér ajtó: balra, szemközt, jobbra. A középső kissé nyitva. A helyiségben félhomály. Hálószoba. L-alakban rakott ágyak. Előttük asztalka. Hamutartó, mellette spray. Tányér: rajta kifli, sajt, alma, ételmaradék. A világoskék párnán szétterülő hajmező mellett gyűrődések, morzsák. Az alvó nő arca szép, szabályos. Teste keresztben van az ágyon. Délután. Az idő három felé jár. A túlzott idegkimerülés rángásai már ritkábbak. A kinti rekkenő hőség a szobában is fojtogat. Az ébredés gyorsan közeledik, elkerülhetetlen.

,,. .. csak esne már, esne, zuhogna, ömlene az eső, mert megfulladni, nem lehet élni, a szem lecsukódik, nincs az agyban egy ép gondolat, kiürül a lélek, eltompulnak az