Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Fogyatékosok között
— Mia kívánságod? — Nekem van, én dolgozni is szeretek, meg melózni is. Dolgozni kell először, aztán dolgozni kell még egy melót. — Ki a barátod? — A Pista, az a gyerek, aki így összeteszi a lábát, mert kiskorában operálták. Tud menni, de az a baja, hogy hamarosan megcsunyul a lába. Mindig mondom neki, menjen a fürdőszobába és mossa meg a lábát, mert retkes. Én szoktam lábat mosni. Este is mosok, meg most is, mikor végeztem a melóval. — Mit szeretsz enni? — Mindent szeretek. A főzeléket meg a levest. Azt nem szeretem, hogy a gyerekek ledobálják a kenyeret és a sajtot. Mondom nekik, hogy egyék meg, mert akkor nőnek nagyra. Gyulus csendes, száz kiló körüli öregfiú. Lassan, megfontoltan beszél és királyi többest használ. — Hogy vagy Gyulus? — Jól vagyunk. Csak sorra jönnek ki a fogunk. Dolgozgatunk meg pihengetünk. Gyulusról egy régi kép maradt bennem. Hordtuk a szárítóra a pelenkákat. Mérsékelten mozgott. — Gyulus, lassan mozogsz, nincs kakaód. — Napok múlva látom, hogy Gyula áll egy teli ruháskosár mellett, a ruháknak felfelé integet és mondogatja: kakaó, kakaó. Találkozunk szemfényvesztőkkel, bűvészekkel. Pillanatok alatt elvarázsolják a szappant, a körömkefét, a káddugót. Visi, mester volt. Az első napokban történt, mikor az intézetbe kerültem. Érdekes ez a gyerek, az egyik füle szabályos, a másik meg úgy néz ki, mintha begyú'r- ték volna. Egy óra múlva ismét látom. Mindkét füle be van gyűrve. Este fektetéskor keresem. Nincs meg a gyűrött fülű. A testvére itt van a hálóban. Szép, szabályos fülei vannak. Másnap megtudtam, hogy nem két testvérről van szó, csak egyről, aki a nap különböző szakaiban a fülformáját változtatja. Egyik fiú mindennyelő volt. Különös örömmel nyelte le a harisnyákat és zoknikat, amelyek emésztetlenül távoztak belőle.Történt egyszer, hogy becsinált. A fürdőszobás, hiába mosta meg, nem akart tisztulni; végül rájött, hogy kikandikál belőle egy harisnya. Kialakult a fogyatékos társadalom vezérkara is. Megmagyarázhatatlan, hogy miért lesz valaki vezér. A vezér nem mindig a legerősebb és legjobban fejlett gyerek. Pepe például tolókocsiban él. Keze-lába csonka. Mégis vezér. Három-négy gyerek a szárnysegédje. Van aki a kocsiját tolja, míg másikkal a fegyelmezést végezteti. Uralkodói figyelme az egész intézetre kiterjed. — Pepe, hallottam, hogy baj volt a kocsiddal. — Azt meséljem el? Jó. Üveget szedett fel a kerék. Úgy volt kilukadva. Az út tele volt üveggel rakva. Pityuli, Csoki meg a többiek szedték vödörbe. Utána széjjel szedtük a kereket és sokáig ragasztottuk. Tudod azt úgy kellett csinálni, hogy a vasról levenni, úgy rá a kerékre, aztán nagyot füstölni. Nem sikerült, mert mondtam, hogy nem jól csinálják. Pityuli is közbeszólt. Pepe segédeivel összeszedette az üvegeket, éles köveket, hogy nyugodtan kocsizhasson. — Ki a főnök itt a gyerekek között? — Én tudok parancsolni a gyerekeknek — mondja Pepe. Mikor fürdetjük a gyerekeket, irányítjuk őket. Szóval úgy van, hogy K. Pista törüli őket. Pityuli hordja befelé. F. Béla mosogat, az asztalt lemosogatja. Mikor piszkos a rongy, mondom neki, hogy 50
