Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - Balázs József: Az ártatlan (Regényrészlet)

van kilométerre levő másik kisvárosba vezetett. Ez a kisváros széles folyó mellett húzódott.

Batár János később megtudta a kocsiban, hogy igen sokan a városban maradtak, s hogy többen fogságba estek. A sebesültek száma pedig majdnem annyi, mint amennyi a mocsárbéli támadás után.

A kocsiban levők tudták, hogy abban a kisvárosban, ahová most igyekeznek, jelentős német csapatok is vannak, ,,de az ezred még a legnagyobb német nyomásra sem tud jelenlegi helyzetében részt venni semmiféle akcióban. A kényes helyzeteket kikerüljük, az ezred megmaradt egységeit okosan taktikázva megvédjük . .. Nem tehetünk mást.”

— Minket csak megszállni küldtek ide, nem pedig frontharcra — ismételte többször is az ezredes.

Jánosy Benedek előtt nyilvánvaló volt: most már nem lehet más hátra, mint a századossal való teljes megbékélés. A Tomcsányi-féle elképzeléseket mindenki támogatja és segíti. ,,S ez nem is történhet másként. Az életünk mindennél fontosabb.”

— Elég volt most már a háborúból is, meg aztán ezt a háborút elvesztették a németek ... — Az ezredes halkan beszélt.

— És mi is — mondta az őrnagy, amikor megpillantotta a kocsi ablakán át a Búgot.

Az ezredes is arra nézett. A folyót facsoportok kísérték, s előrébb az utak mentén

házakat látott, magas tornyokat, amelyek mintha oldalra készülnének dőlni a késő délutáni fényben. A folyót elvesztették szem elől, amikor elérték a kisváros első házait.

37