Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Bisztray Ádám: Versek (Mária, Jancsihuszár)
BISZTRAY ÁDÁM MÁRIA Csak felbiztatom őket, méhük meddő ne maradjon, s kék szegélyű köntösömben a hegyek horpadt és fekete küszöbén által lépve rájuk hagyom a gyereksírást, elapadt tej éjszakáját, a torokgyíkot. Havonkint újuló ünnepemen szalagos zászlóim alatt — mezőn, lassú körmenetben — nyívó, csak engem áhító énekbe fognak. Soha nem voltam köztük, megálmodtam a tornyot, ők csak a követ hordják hegyek válláról lehasítva, és a meszet oltják buborékokkal pezsgő forró gödrökben, s mikor hadak járják földüket, oda feküsznek sebesült férfiak. Én vagyok örök, minden család őrzi nevem, a félhold előtt is letérdelnek, sarlóján látnak tündökölni. Koszorúba tűzött varkocsomban rebegő csillagok. JANCSIHUSZÁR Feldob a rossz padló, dob, dob, dob. Tenyered ha csattan, csizma üti vissza, csatt, csatt, csatt. Szotyós fél körtéből, hegedűk húsából darázs vág az égnek, dzom, dzom, dzom.
