Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)
bevilágít. Azt mondja, milyen melleim vannak és hány évesnek gondolsz? Mondom neki, hogy nagyok, de látszik, hogy több vagy harmincnál. Erre azt mondja rendes vagyok, reméli, hogy nem értem félre az egészet. Utána meg nem érzem-e, hogy disznószaga van? Mondom, hogy nem, mert dohányzik. Erre odanyomja a fejét, hogy szagoljak a hajába, de ott sem éreztem. . . — Változó kor. .. (A szivaros ezt mondja és lassan szivárogtatja át az orrüregén a füstöt. A rítushoz, még a szemét is becsukja néhány pillanatra.) — És az én tornacipőmhöz meg a bikini alsóm!. . . (Az egyik lány kaján megjegyzése. A fotelben ül, mindkét lábát földobja az asztalra. Rövid, narancssárga szoknyáját derékig fölhúzza. A barna hasa is látszik. Röhögnek. A fiú előveszi a gázálarc-táskából az üvegeket. Egy lányt kiküld a konyhába poharakért.) (A szivaros föltápászkodik a kerevetről és föltesz egy lemezt. Lüktető zene. Valamilyen különös, fölszabadító feszültség tölti meg a szobát: CREEDENCE CLEARWATER REVIVAL, ,,l heard it through the grapevine” Erre isznak.) — Mesterkém, megmutattam a csajnak, hogy melyik a villátok és mondtam, ha úgy gondolja, akkor jöjjön el, de erre nem szólt semmit. . . (A lányok pedig a másik szobában levetkőztek. Fürdőruhában vihognak, állnak a fiúk előtt. Kimennek a partra fürödni, mert a vonaton megizzadtak.) (A két hangfalból a gitár tébolyultan sikoltoz; a ritmus, a lüktetés és a nyári este lebegteti a poharakat. Újabb hangok; szaxofonfutamok. Charlie Parker, a lehullott Madár rikoltozza az estébe, a jövendő víztükrök és kertek fölé kétségeit.) ,,.. .ha megmondom neki mi van; és ha nem, akkor mi van —semmi. . . nem tudom mit csináljak, fogalmam sincs, de megint én tartom a hátam olyanért, amihez semmi közöm, mindig engem húznak be a csőbe, nekem már nem lehet megszabadulni semmitől, el kellene innen költözni, kaphatna máshol is lakást, mint agrármérnök, legalább békén hagynának bennünket, de hát mindenről én tehetek, mindenről, az én életem a hibás, én vétettem ez ellen a szerencsétlen ellen is, mit csináljak. . . nem tehetett róla, hogy a szülei nem az életre, hanem a diplomaszerzésre nevelték, pedig jó ember, nagyon jó ember, visszataszítóan az. . . életképtelen nélkülem. . . jaj, nagyon elfáradtam, megfürödni sincs kedvem, fáradt vagyok, mindig fáradt, nem bírom már az éjszakázást, vége lehetne mindennek, nyugodni kellene, de nem. . . semmit sem lehet, nem baj, majd csak lesz valami, vagy az én életemben már nem lehet békesség sohasem; nincs választásom, be kell mennem megint dolgozni az irodára, nyalni kell a Királynak, mert bosszút áll, tudom, hogy bosszút áll, hát kezdődik majd minden élőiről, mint amikor megjöttem Pestről; szépen behúzott a csőbe; a férjeddel írasd be az önéletrajzába, hogy jelesen végezte el az egyetemet és egyből kettőnyolcat kap, és a lakással kapcsolatban sem szólhat senki semmit, még az öreg sem, aki nagy pályázó; de tudja, hogy neki csak gazdatisztije van és a járás úgysem járulna hozzá, hogy a Balaton mellett lakás, a téeszben meg szolgálati lakás, talán még azt is javasolnák, hogy ne az öreg maradjon főagronómusnak. . . a kezébe kerültem, most benyújtotta a számlát, majdnem tíz év után, de benyújtotta, hogy az öreg mindenre rájött, s mielőtt nyugdíjba kerülne, biztosan feljelentést tesz és akkor nagy botrány lesz; de ezt csak úgy lehet elkerülni, ha alkalmazotti állományba vesz és ott sürgök-forgok az öreg körül, mert a nőknek nem tud ellenállni, azért mindenre képes, s nekem mibe tellik kedvesnek lenni, elviccelődni; rohadt kurva élet, nem bírom tovább, rohadt, rohadt pénz — képzelem, hogy nem hagyná az öreg ennyiben, mert ha megkapta volna ezt a lakást, a villáját kiadhatta volna egész nyárra, és dőlt volna a pénz onnan is, nemcsak a téeszcséből, s most, mielőtt leköszönne, még ő lenne az igazság bajnoka is a faluban; én meg csaló; 42
