Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - Gion Nándor: Koplaló (Regényrészlet)

Faragó Károly huszonkét éves szorgalmas fiú volt, nagyon örült, hogy állandó munkához jutott, utazgatott Martinec Gergellyel, terelte a disznókat, malacokat a környező piacokra, a selyemhernyókat a feleségére bízta.

Faragó Anna, akit mindenki Anicának becézett, sok beszédű, könnyen nevető fiatal- asszony volt, rövidszárú gumicsizmában járt a sáros utcán, egy zsákkal a hóna alatt naponta kiment a becsei útra, az utat szegélyező öreg eperfákhoz, ott lerúgta lábáról a gumicsizmákat, felkapaszkodott valamelyik eperfára, teleszedte a zsákot levéllel és vitte haza a faládákban percegő apró kukacoknak. Kezdetben elég volt naponta egyszer kijárnia az eperfákhoz, de a kukacok egyre növekedtek, egyre falánkabb hernyókká váltak, egyre több zsák eperfalevelet fogyasztottak. Anica már nehezen győzte egyedül teleetetni őket. Faragó Károly viszont nem akarta otthagyni állandó munkáját, akkor kezdődtek a válságos idők, a parasztok érezték meg először a változásokat, riadtan meghúzódtak tanyáikon, alkalmi napszámosokat ritkábban fogadtak fel, mint azelőtt, és Faragó Károly boldog volt, hogy ilyen körülmények között rendszeresen kapja a fizetését, szükségük volt a pénzre, a selyemhernyók pedig csak később fizettek volna. Megbeszélték Anicával, hogy bevonnak valakit a szomszédok közül a selyemhernyótenyésztésbe.

Anica átment Gallai Istvánékhoz, elmondta nekik, hogy nem bírja már egyedül ellátni eperfalevéllel a selyemhernyókat, napról napra többet esznek, segítségre van szüksége és ha Gallai István vagy Rézi hajlandó lenne vele együtt hordani az eperfaleveleket, megosztoznának a hasznon, kifizetődő a selyemhernyótenyésztés, sok pénzt fognak kapni a selyemgubókért.

Rézi kétkedve ráncolta a homlokát, nem bízott túlságosan a selyemhernyótenyésztésben.

— Én nem hagyom a varrógépemet a világ összes hernyójáért sem — mondta. — Menj inkább Majorosékhoz. Ők biztosan betársulnának, az asszony és a legidősebb fiú segíthetne eperfalevelet szedni.

Gallai Istvánnak azonban tetszett az ötlet, tetszett neki Anica lelkesedése.

— Megpróbálhatnánk — mondta. — Még sohasem tenyésztettünk selyemhernyókat. Biztosan érdekesebb, mint az aratás és a kukoricatörés. Vagy mint az ingvarrás.

— Nem hagyom itt a varrógépemet selyemhernyók miatt — mondta Rézi.

— Majd én segítek Anicának — mondta Gallai István. — Megszórjuk a selyemhernyókat eperfalevéllel, ez sokkal könnyebb, mint az aratás.

— Te vagy a legjobb kaszás — mondta Rézi.

— Én vagyok a legjobb kaszás. De az eperfákra is én mászom leggyorsabban. Úgy mászom, mint a macska.

Anica közéjük nevetett és lelkesen azt mondta:

— Sok pénzt kapunk a selyemgubókért. Megszórjuk az eperfalevéllel azokat a dögöket, aztán megkapjuk a pénzt a selyemgubókért. Őszre földig érő selyemruhát veszek magamnak.

— Őszre megyünk kukoricát törni — mondta Rézi.

— Az idén még elmegyünk aratni és törni — nyugtatta meg Gallai István. — De lehet, hogy jövőre már csak az eperfafákra kell másznom.

— Tényleg selyemhernyót akarsz tenyészteni? — kérdezte Rézi.

— Földig érő selyemruhát veszek neked. Olyan hosszú selyemruhát, hogy csak a cipőd sarka látszik ki belőle.

— Nagyszerű — helyeselt lelkesen Anica. — Vegyen Rézinek egy hosszú, világoskék selyemruhát.

— Világoszöldet veszek — mondta Gallai István. — Földig érő, világoszöld selyem6