Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Gion Nándor: Koplaló (Regényrészlet)
szelte a falakat, Gallai István napszámjából pedig kispórolták az ablaküvegeket. A földeken közben beérett a kukorica, akkor elmentek kukoricát törni. Három hétig törték a kukoricát, és három szekér csöves kukoricát és egy vendégoldalas szekér kukoricaszárat hoztak haza. A kukoricaszárat kúpba rakták az udvaron, a csöves kukoricát pedig eladták és kifizették tartozásuk egy részét ifjabb Johann Schanknak. Októberben Rézi még kétszer bemeszelte kívül is, belül is a falakat. Novemberben szalmával befutott a kemencébe. Pelyvás sár szagával telt meg a ház, de Rézi befutott másnap is, és még hat nap egymás után, a fojtó sárbűz lassanként elpárolgott, és akkor a Hetes Laktanyából átköltöztek a házukba. Velük jötteka Hetes Laktanya lakói, segítettek hurcolkodni és estére is ott maradtak. Rézi két kéve kukoricaszárat tömött a kemencébe, Gallai István fonott korsóban pálinkát hozott Mindzsa mama boltjából, és egy köteg színes papírszalagot. A mennyezetbe szögeket vertek, felaggatták a papírszalagokat és Gallai István akkor maga elé tette a citeráját. A ház nem volt nagy, de a szoba mégis tágasabb volt, mint a Hetes Laktanya lakásaiban, valamennyien kényelmesen elfértek és reggelig együtt maradtak. Azon a télen ők voltak az egyetlen lakók az új utcában. Körülöttük tető alatt álltak már a többi vertfalú házak is, gazdáik azonban még nem merték a hideg telet az új házakban tölteni. Gallaiék szomszédai csak tavasszal költöztek be az új házakba, egyik oldalról Majoros Vincéék a Hetes Laktanyából, másik oldalról a sarokházba egy fiatal házaspár, Faragó Károlyék, a Faragóékkai szemközti sarokházba Szenei kocsmárosék, Gallaiékkal szemben a túloldalon pedig Katona Andrásék. Gallai Istvánék akkor már a kátrányos léckerítést húzták a házuk köré és Rézi rózsafákat ültetett a kertbe. * Szenei Bálinton, a kocsmároson kívül, aki házépítéskor nem csak az alapokba rakott téglát, hanem a homlokfalat is téglából emelte fel, Jankófalva lakói nagyon szegény emberek voltak: bocskorokban vagy gumicsizmákban dagasztották a sarat az új utcákban, félig kész, kívülről sokszor még vakolatlan házakban éltek, kopottak és soványak voltak, minden pénzüket ráköltötték a vertfalú házakra, adósságaik voltak a Schank téglagyárnál, és csak kevésnek volt közöttük állandó munkája. A férfiak, ha alkalmuk adódott, napszámba jártak a birtokokra, trágyát hordtak, herét kaszáltak vagy kukoricát morzsoltak, piaci napokon a vásárokon segítettek az árurakodásban, ha pedig sehol sem kaptak munkát, rosszkedvűen lementek a folyóhoz, belábaltak a nádasba és szalmatépő horoggal halakat szigonyoztak. Az asszonyok felásták a még bekerítetlen kerteket, hagymát és krumplit ültettek, az udvarban tyúkokat neveltek, a tojásokat piacra hordták és eladták a kofáknak. A jankófalviak mindenféle munkát elvállaltak, mindennel megpróbálkoztak, amivel pénzt lehetett keresni. Faragó Károlyék selyemhernyót tenyésztettek. Faragóék fiatal házasok voltak, a legfiatalabb házaspár Jankófalván, ahol majdnem mindenkit magáztak. Az ingyenes telekosztáskor keltek egybe, elsőnek igényeltek telket, és egy év alatt felépítették házukat a folyó melletti utca sarkán. Ok is eladósodtak, ők is pénzt akartak keresni, selyemhernyótenyésztésre vállalkoztak Kudlik Rezsőnek, a Nagy utcai boltosnak a megbízásából. Szobájukba hosszú faládákat raktak, a ládákban zöld eperleveleken kis, csúnya kukacok mászkáltak, melyek majd hosszú, puhatestű hernyókká növekednek, aztán selyemszálakból szőtt gubóikba húzódnak. A gubóikért sok pénz ígért Kudlik Rezső. Faragóéknak azonban addig is pénzre volt szükségük, Faragó Károly eljárt napszámba dolgozni, a piacokon segített ki- és berakodni, ott megismerkedett Martinec Gergellyel, a kancsal disznókupeccel, aki maga mellé vette hajcsárnak. 5
