Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)

amikor még legény volt, udvarolt az Anyámnak, aki akkor a Gál boltosék tejcsarnoká­ban dolgozott, de nem vette el feleségül, mert az anyja azt mondta; ,,kódis lányt anékül is kapsz, hogy a földet rá kellene a gyerekére íratnod”. Biztosan ezért nem jött el ekéz- ni az ősszel sem, pedig a téeszcsében kiírták, de azt mondta, hogy nem ér rá, mert sok a dolga, amire Anyám mondta a Mamának, hogy jó hogy nem ehhez a szeméthez mentem. Fölment szolgálni Pestre a dr. Ladik Gusztávékhoz, akik nagy kegyelmes urak voltak, míg azokkal is jól el nem bánt a Demokrácia; a szemesi villájuknak is csak a felét hagyták meg, de azt sem nekik, hanem a Tahy mérnöknek, aki a vejük volt, s akit a múlt nyáron meg is látogattunk egy nagy kosár szőlővel, amit persze én cipel­tem egy jó darabig gyalog a műúton. Ebédkor kiültünk a kertjükbe és akkor ettem elő­ször kapormártást, amitől majdnem kihánytam a belem. A tányérjukba mindenféle bele volt festve és azt mondták, hogy ezek kínai madarak és nem gyurgyókák, amiket én is szedtem már el a homokparti lyukakból otthon, meg a Csikeréknél a hegytető alatt. Az ágasbotot csak be köllött dugni, s amikor fészket ért megtekerni, akkor ki lehetett húzni. A kisgyurgyókák parsze, megdöglöttek, mert előbb annyi legyet ettek mint a rosseb, aztán meg meguntam nekikfogdosni. Na, ezeknek a lányuk ott Szemesen lófejű volt és táncos, balettes, meg úszógumija is volt, amivel úgy beúsztam a Bala­tonba, hogy nem is láttak és Anyám megint jól megpofozott előttük, meg a Klári előtt; és azt mondta, hogy azért nem intézték el ezek, hogy fölvegyenek majd engem a mező- gazdasági technikumban, ha kijárom az iskolát, és azért megyek én majd trógernak, mert az Édesapám csendőr volt régen egy darabig, s nem azért nem intézik el, mert a Demokráciában nincs hatalmuk, hanem, mert én egy rossz, ronda disznó vagyok. És ezt mondta nekem egész hazáig, amíg futásnak nem eredtem és a halastó mellett nyo­más a Metszéshez, a zsiliphez. A nádasban volt a pecám meg a bokszos doboz kukacok­kal. Elkezdtem halászni és elhatároztam, hogy nem megyek haza, hanem fogok halat; Szárszón eladom és abból élek. De nem fogtam semmit, csak egy pici sügért és este hazamentem, mert a szúnyogok is kegyetlenül csípték a karomat meg a lábamat, meg teljesen sötét lett és féltem, hogy elkap a halál, mert akkor még nem tudtam, hogy nincs is. A Mama azt mondta, hogy Anyám elment az igazgatóhoz, hogy az engem vitessen el javítóba, mert szófogadatlan, házsártos gyerek vagyok és ott majd megjavítanak ke­nyéren és vizen és meg is pofoznak, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy mondják. Én elkaptam az ablakból egy doboz gyufát és megmondtam a Mamának, ha elvisznek javítóba, akkor én fölgyújtom az ólat meg a házat és úgysem tudják eloltani ketten, ak­kor majd elvitethetnek a javítóba, én nem bánom, de az igazgató bácsit megölöm előbb, hiába tart engem a legjobb tanulónak. Ki is szaladtam az udvarra, de Anyám el­kapott a pitvarban, mert hátul tömte a ludakat, vagy a tikokat zárta be és az ablaknál hallotta, hogy mit mondtam a Mamának. Állatira elvert a söprűnyéllel, azt hittem, meg­halok; és azt mondta, hogy az összes könyvemet széttépi és majd beolvas a Nagy tanító feleségének, aki nekem azokat kiadja, hogy elvegyék az eszem. Mert nincs elég bajunk a szegénységgel, meg a bugrisokkal, hanem még én is megkeserítem az életét a konok- ságommal. De ő inkább engem fölakaszt, még most, mert én úgyis az akasztófán fogom végezni, ahogy azok a piszkos Mészárosék is mondták neki, azóta, hogy kilestem az asszonyt az egyik szomszédemberrel; amikor a part alatt (mert ott volt a szénakazluk, meg a fészer és annak a háta mögött) úgy keféltek, minta a kutyák: az asszony majdnem nyalta a földet, a nagy valagát meg dobálta fölfelé; amikor én fönt a part tetején a bics­kával kivágtam egy gyeptéglát és zsupsz, rájuk dobtam, de az a kurva Kocsis pont akkor fölnézett és megismert. A gyeptégla meg eltalálta az asszonyt, aki elkezdett jajgatni; pedig én tudom, hogy nem fájt neki, mert kicsi volt és nem üthette meg nagyon, de ő csak elment az Anyámhoz és azt mondta, hogy én bementem a konyhájukba és el­loptam az asztalról tíz forintot, ezért bemegy az iskolába és megmondja, hogy tolvaj 38

Next

/
Thumbnails
Contents