Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)
vagyok, vigyenek el javítóba. Hiába mondtam, hogy nem igaz, nem hitt nekem az Anyám, hanem odaadta a tíz forintot és elkezdett neki könyörögni, hogy ne menjen be az iskolába, ne mondja meg senkinek, majd ő engem elővesz. Es mindjárt be is csukott a másik szobába, ahol kidőlt a fal és nem lakunk, de az ablakon rács van és nem tudok kibújni. Amikor elment, nekem estek ketten a Mamával, de nem érdekelt, hogy vernek, csak röhögtem, akkor meg még jobban vertek és eleredt az orrom vére, akkor sírva fakadt Anyám és azt mondta, hogy meggyilkol engem, ő meg fölakasztja magát, mert ezt már nem bírja, amit én csinálok. Akkor megmondtam neki, hogy ne sírjon, az asszony azért hazudott, mert megláttam, hogy a Kocsissal kefélnek, s ha bemegy az iskolába szólni, akkor én elmondom az igazgatónak, meg mindenkinek, hogy mit láttam, és akkor őt akasztja föl a Mészáros, mert jó piás ember és most is a kocsmában van. Anyám erre csak annyit mondott, hogy ne haragudj rám kisfiam. S hogy láthatom én is, mi a szegény ember sorsa, mert a Mészárosék nagyon gazdagok, az ember meg a majorban brigádvezető és Anyut onnan kiteheti, meg a téeszcsé-irodai takarításból is, és akkor miből élünk majd, ha nem lesz munkaegység; abból a két disznóból? Akkor már a Mama is csókolgatta a fejemet, mert a széken ültem és hátrahajtottam, hogy ne vérezzen az orrom, s akkor is mondtam, hogy nekem mindig olyan rossz, mint Gorkijnak, amikor annyi idős volt mint én és mindig jól megverték, és én ezért leszek író, mert ezt az egész kurva falut meg kell írni és akkor majd nézhetnek, könyöröghetnek nekem, hogy mások ne tudjanak meg semmit, de én mind megírom, amit velem tettek és akkor mehetnek világgá, ők lesznek a földönfutók és nem én, és az igazságnak ki kell derülni, különben mivelünk mindig kitolnak és akkor nekem kell világgá mennem, meg Anyámnak, meg a Mamának; mert a Jóskának már jó Salzburgban, ahol kertész és jól keres.de majd nekünk is jó lesz, mert ha ács leszek,akkor ezekfizethetnek nekem és az iparos az sok pénzt kérhet, és én állatira jó ács leszek és akkor csak dolgozom majd, meg Siófokon veszek sok könyvet és olvasok, éjjel meg mindig kicsalom az Ágit a kiserdőbe, ahol lesz egy kóser bunkerom, amiben tüzet is lehet rakni és főzni, és minden éjjel a feleségem lesz, én meg lövök neki nyulat, vagy megfogatom a Cézárral és ha megsütötte, lefekszünk egymás mellé .................................................................. 2. ,,.. .üvöltsetek, úgy az anyátok mocsok úristenit, tépjetek szét, szaggassatok szét ti is, mert még nem elég az én bajom, nem, hanem még ezek is kellenek a házhoz, mert pénz, mindig az a rohadt pénz, mintha a pénz lenne ez az egész rohadt élet, én meg a rabszolgája. . . mindenkinek a rabszolgája, a lábakapcája, ennek az egész rohadéknak. . .” — Hüccs te, ne! Hogy a gazdád húzzon magára benneteket! Hát, letaposnak! Nem engedik, hogy kiöntsem ezt a rohadt moslékot. Nem engedik! Te, Lajos! Megmondtam már, hogy csináld meg ezt az ólat, hogy kívülről lehessen beönteni a moslékot, mer én mind egy szálig agyon vágom ezeket a dögöket. Leszedik az emberről a göncöt, letaszítják a lábáról. Nem lehet már ezekkel úgy bánni, mint a választásiakkal! Nem hallod? Hogy süketülnél már te is bele abba a darálóba, már megint mi a rosseb baja van?. .. — Mit kiabálsz, mindig! Megmondtam, ha ráérek, megcsinálom, de nekem sincs ezer kezem! Tudod, nagyon jól tudod, hogy egész héten nem értem rá! — Mi a baja annak a rohadt darálónak, azt kérdeztem? — Semmi, csak kicserélem a biztosítékot, mert kivágta megint, új meg nincs itthon. 39
