Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)

otthon az apja jól kipofozza, az is hétszenség, bár engem is az Anyám, mert beköpi a bandát. Mi is ittunk és be is rúgtunk egy kicsit. Amikor mentem haza, már jól beesteledett, s a Cigányközben piszkosul ugatott a Szakácsék kutyája a léckerítés mellett bent az udvarban, és éppen ekkor ért rám a brunya. Egyenest a lécek között a kutya szájába. Ezen jót röhögtem, s mindjárt futásnak is iramodtam a lejtőn, nehogy a Babai Rozi meghallja a cigányoknál és utánam jöjjön, hogy móreljam meg, mint a múltkor is a bolt előtt, amikor kenyérért álltam sorba; odaszaladt, hogy dzsalázzunk ki a Hegytetőre, s a fülembe súgta, hogy az övé már egészen kamelós és a Vendel nem tudja meg. Persze, az öregasszonyok, akik mindig elém álltak, meghallották, mert odafigyeltek, meg az a hülye csak úgy ragadt rám, mint a kosz, és elkezdtek csúfolni mindenféle marhasággal, meg egymás között mondták, hogy olyan leszek, mint az édesapám, aki mindenkit megkecelt a faluban, s valami Julinak az apja följelentette szeméremsértésért vagy mi a csudáért, és a fatert becsukták Tabon tizenkét napra. Azért ott, mert régen az volt a járási székhely és ott volt a börtön. Most Siófok az, ahol már jártam néhányszor Anyámmal piacra, körtét, meg szőlőt árulni és a kopasztott ludakat is nekem kellett cipelni, hogy jövőre, ha inas leszek, tudjon nekem ruhát, cipőt meg nagykabátot venni ; mert a fehérvári iskolába úgy kell majd járnom ; meg azért is sokat kell fizetni vagy dolgozni, hogy a Kerék úr fölvegyen. Az öreg Gálnénak egyik este bosszúból ki is lőttem a kert felőli ablakát csúzlival. Csak úgy csörgött, amikor jöttem hazafelé az esti busznézésből, és már senki sem volt az utcán. A kurva Babai lányért is jól megpofozott az Anyám, mert a Gálné neki is megmondta a bolti esetet és majdnem kitépte a hajam, hogy fölakaszt inkább engem, minthogy olyan legyek mint az Apám volt, olyan piszkos kuráfi, aki nem tudott gazda lenni még azon a néhány hold földjén sem,ami volt neki, hanem inkább kujtorgott csaposkodni a Balaton-partra és a vöröshajú pénztáros-kurvákkal hentergett éjfélekig; mert ő nem volt neki elég, hanem a kankós kurvák is kellettek, meg a részeges kulákok feleségei a szőlőkben, meg a présházakban; de a lennyű- vés, meg a kapálás, az nem köllött neki, abba csak gebedjen bele ő; a beadás is csak akkor érdekelte, amikor már annyi volt a hátralék, hogy jöttek, és még egy szem tyúkot sem hagytak meg az ólban, meg kivették fejünk alól a párnát. Én el is határoztam, hogy világgá megyek, mint Gorkij, beállók a cigányok közé és írok nekik verseket, meg megtanítom őket játszani a furulyámon, és le van tojva az egész világ, ahol még olvasni sem lehet, mert az a vacak petróleum is, ami a lámpában ég, az is pénzbe kerül, a bakancsom meg beázik, hiába kenem fáradtolajjal; mert vékony már a talpa, s ráadásul tőlem meg mindent irigyelnek ebben a rohadt faluban. Az Eta anyja is húszszor megkérdezi, hogy tényleg jeles tanuló vagyok-e, mintha el sem tudná rólam képzelni, mert az Anyám napszámba jár az öreg Sándorhoz és tkkcr én hogy lehetnék jeles tanuló; meg külön ben is, mindig melózok itt hon, vagy csavargók az alvégen a Kothaj- jal. Nekik nincs házuk, csak présházuk van, az anyja meg Földváron mosogat valamelyik üdülőben, az apja meg éjjel-nappal piás, csak néha dclgczik, a két lány meg a falu kurvája, akiken tanulnak a kultúrházba pingpongozni járó srácok, miután a sulidiri becsukta az ajtókat, mert ő a vezetője az egésznek, s már jócskán bepiáltak a kocsmában ; akkor mennek és röhögve dobják fel a húszfillérest, hogy ki megy be Marihoz, vagy az Irénhez, vagy ha mindketten otthon vannak, akkor mindkettőhöz. Én még kisebb koromban szerelmes voltam a Mariba, mert nagyon szép volt, amikor a Néma leventében játszott, de elment Kaposvárra a színházhoz, mert valami siófoki pali elküldte, s amikor visszajött, pont kártyáztunk a Jóskával. Elkezdett sírni és mind a kettőnket magához ölelt és azt hajtogatta, mi lesz belőletek is, és szorította a fejünket a melléhez. A Jóskáét az egyikhez, az enyémet meg a másikhoz. Állati jó szaga volt és melltartót sem hordott a hatalmas dudáihoz, úgyhogy egyből fölvágta a fejét a lécem, de egyre jobban szégyelltem magam, mert hangosan elkezdett zokogni, mire megcsókolta a sze36