Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)

betöltve, hogyha jönne a vadőr, vagy más észrevenné bennünket és azt mondaná, hogy megmond az iskolában, meg a szüléinknek, akkor én halántékon lövöm. Ott a légpuska is halálos. A Kovács Laciénak állati erős rugója volt, alig tudtam felhúzni, amikor be akartam tölteni. Biztos, hogy átvitte volna a koponyájukat, s ha valakit megöltünk volna, akkor elszökünk a kereki várhoz, ahol a magas falról együtt beleugrunk a várkútba, ami jó mély, s ahol öngyilkosok szoktak lenni azok a lányok, akiket a búcsú bálja után fölcsinálnak. Erre meg is esküdtünk és csókolóztunk tovább. Nem jött senki. Majdnem beesteledett, s még nem szedett az Ica csollánt a disznóknak. Piszokul megijedt, hogy majd jönnek keresni és gyorsan felhúzta a jobb kezére a kapcaszárat, amin nem csíp keresztül a csollán, és kezdte szedni. Közben sírt, hogy kiverik. Nekiláttam én is és majd beledöglöttem, úgy csípte a kezem. De téptem. Konyákig csupa hólyag lettem. Amikor az Ica meglátta, mondta hogy nyálazzuk meg, mert ha kaparom, akkor vérezni fog. Én nyaltam a kezem fejét, mert ott piszkosabb volt, ő meg a kezem szárát. Akkor megcsókoltam a feje tetején a haját, mert szép szőke haja volt, s hátul a copfja egészen a fenekéig ért. Mondtam neki, hogy jövőre állítok az udvarukba májusfát, hogy mindenki tudja meg, hogy ő az én szeretőm ; de nem állítottam, mert a Varga Laci akart neki állítani, aki az iskolában mellettem ült; meg az Ági is megsértődött volna, mert neki már előbb megígértem, amikor egyszer késő estig métáztunk a János utcában. Persze, én neki is állítottam volna, meg az összes szeretőmnek, de nem mertem, meg kiröhögtek volna a többiek. Egyszer, amikor a Lukács Imre ellopta hazulról a pincekulcsot és vagy tízen kimentünk a Horogba a pincéjükbe bort inni, akkor a Harangozó Ica miatt lefogtak, hogy én elszerettem a Kalács Banditól, mert tudják, hogy fönt a régi temetőben, ahol harcolni szoktunk, én kicsaltam az Icát és dugdos- tunk, és mondjam el, hogy milyen neki, különben levágják a fütykösömet és kiszegezik a kapujukra. Bezárták a pinceajtót, csak egy gyertya égett az egyik hordó tetején és lefogtak, de nem vágták le, csak a kés hátával elkezdték nyiszálni és telerakták a gatyámat porral. Amikor elengedtek, egyből kirúgtam a Kalács kezéből a bicskát, ami a hordók háta mögé röpült és előrántottam az enyémet, hogy mindenkit megölök, ha valaki még egyszer hozzám ér. Beszartak, mint a hétszentség, és ahogy mentem hozzájuk közelebb, egyre jobban könyörögtek, hogy ne őrüljek meg, mert ebből balhé lesz, de engem nem érdekelt semmi. A fejem fölött, szúrásra készen tartottam a kést és üvöltöttem, hogy a kurva anyátokat, megöllek benneteket, s a Kalács akkor sírva fakadt, hogy ő csak hülyéskedett, meg a többiek is, ha akarom én is telerakhatom a gatyájukat porral, csak tegyem le a kést. Azt mondtam, hogy jól van, de Kalácsnak meg kell inni egy liter bort, a többieknek meg felet, mert azok vele tartottak. A Lukács már szívta is a hordóból és engedte az üvegbe, én nem tettem le a kést a kishordóra, ahogy kérték, hanem nyitva hagytam és fogtam a kezemben. A Kalács nekikezdett az üvegnek és egy hajtókára majdnem félig kiitta. Elvörösödött a feje és leült a fal mellé. Nem nyugodtam, mindenért bosszút álltam, mert egyedül a Kalács tudott engem megverni, de csak úgy, hogy behúzott egyet és akkor elszaladt, én pedig nem tudtam utolérni, mert a többiek rohantak utánam és elgáncsoltak. Amikor Gorkij gyermekkoráról olvastam, elhatároztam, hogy nem engedem magam soha megalázni, mert én is szegény vagyok mint ő, és ha összefogunk, akkor kinyiffanjuk a zsarnokokat, mert én tudok verekedni. A Kalács megitta a bort és föltápászkodott, bogy megy haza, mert hányingere van. Megmondtam nekik, ha még egyszer este elkapják a közben a Harangozó Icát és valamelyik erőszakkal megcsókolja, annak megmártogatom a bicskát a hasában, még akkor is, ha fölakasztanak. Amikor a Kalácsnak kinyitották a pinceajtót és kitántorgott, egyből elkezdett hányni, hogy csak úgy locsogott, majd hanyatt vágta magát a part mellett és elkezdett lihegni. Rányomtam egy üveg szódát, mire fölült. Útnak indítottuk hazafelé és akkor már nagyokat röhögtünk az egészen, mert

35