Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)
szorulva, meg tanuljak jól, mert a szegény gyereknek, mint amilyen én is vagyok, csak az eszét nem tudják a bugrisok elvenni, s ha ács leszek majd, akkor visszaadhatom nekik a kölcsönt, mert akkor azt mondhatom, hogy ennyiért meg ennyiért csinálom meg a kerítést, akkor nem kell a lábuk kapcája lennem. Persze, Anyámat is utálom, hogy minden másnap este mégis elmegy ezekhez, nekem meg mennem kell vele, s úgy csinál, mintha nagyon szeretné őket, mert az Ángyi, a Sándor bátyám felesége, megkínál bennünket egy pogácsával, meg egy pohár borral, én meg sakkozom a Sanyi bácsival, aki csak vigyorog az ezüst fogával mindig, amikor megver. A Sanyi bácsi a Sándor bátyám fia, az mindig csak hallgat és csak okosakat akar beszélni az örökmozgóról, amit ketten terveznek és azzal akarják hajtatni a villanydarálót. Az Eta is erre büszke az iskolában, pedig én sokkal jobb tanuló vagyok, mint ő. Mindig felvág, pedig én olvastam a könyvtárban egy könyvben, hogy örökmozgó nincs is a földön a levegő miatt, mert az visszafogja. De ezeknek a hülyéknek van, mert erre akarnak fölvágni. Pedig nem különbek mint mi, még akkor sem, ha ajóska kiment Ausztriába, nekem meg meghalt az Édesapám és a Mamához kellett hazaköltözni. Anyám azt mondja, hogy hiába lett a téeszcsé miatt most ugyanannyi földünk, mint nekik, mi akkor is szegények maradunk, mert a bugrisoké volt mindig a haszon, ezután is azoké lesz, mert már megtermelték nekik a szegényemberek a felesben kiadott földön a gazdaságot, most meg kapják utána az aranykoronát és hatvan hold után az nagyon sok pénz, több mint amit Anyám kap egy évben a munkaegység után; hát ezért kell nekik elmenni most is dolgozni és ennek már sohasem lesz vége, s azért várja mindig a Sándor az amerikaiakat, hogy majd azok jönnek és mindent visszacsinálnak, úgy, mint régen volt, s megbosszulják, amiért Rákosi lesöpörteue a padlásukat, meg az ávósok Siófokra bevitték és jól kiporolták az öreget, mint Édesapámat is, amikor letöröltette velem kőröshegyi kissrác koromban azoknak a nevét, akiket a tanácsnál a szégyentáblára írtak krétával. Persze, én tudom, hogy úgysem jönnek az amerikaiak, mert mi az istennek jönnének olyan messziről? Meg is néztem az atlaszban, hogy milyen messzi van Amerika és láttam, hogy több mint tízezer kilométer, hát onnan nem jönnek el a Sándorékhoz, hogy visszaadják a vagyonukat. Különben van a téeszcsének három traktorja, egy masinája meg egy ruszki kombájnja, s ha arra rászerelnék a géppisztolyokat, meg a gépágyúkat, akkor kurvára szaladhatnának az amcsik a francba, át a tengeren. Különben a háborúban a ruszkik győztek, olvastam a történelemkönyvben, s most a németek legyőzöttek. Filmen is láttam, hogy gépágyúkkal, meg tankokkal megverték a németeket, akik úgy futottak, mint a nyúl. De ezeknek fogalmuk sincs, hogy mi történt a németekkel, mert nem járnak könyvtárba; az Eta sem, mert nem engedi az anyja meg az apja, akik most építettek házat az iskolával szemben, ahol a Kupiék laktak; de azt a házat lebontották; s abból, meg új téglából építettek. Anyám mondta, hogy az öreg Sándor hetvenezer forintot adott a Péternek: az a másik fia, különben az Eta apja, akinek több ezüstfoga van, mint az egész családnak együtt. Persze, annak a háznak a sarkán van udvari villanyégő is, hogy az Eta anyja kilásson a kapuba este, meg ha mennek a klozetra, ne lépjenek a sárba. Anyu pont akkor ment hozzájuk, amikor az öreg Sándor számolta a fiának a pénzt, s az egész asztal be volt terítve százasokkal, s amikor Anyám bement, gyorsan összekapkodták és átvitték a másik szobába, nehogy kérjen. Pedig Anyu nem szokott tőlük pénzt kérni, csak darálást, azt meg kifogják a szemből maguknak, és azon hizlalják a bikákat. Én az Etáék villanykörtéjét az udvaron ki fogom lőni csúzlival, mert egészen odavilágít az iskola háta mögé, ahol a Hörögi Etával, a László Icával, meg a Harangozó Icával szoktunk csókolózni. Egyszer is ott a padlásfeljáró alatt a sarokban csó- kolóztunk a Hörögi Etával; aki már Földvárra jár dolgozni, és egy évvel idősebb nálam, s azt is engedte, hogy a combja közé tegyem; amikor az Etáéknál fölgyújtották a villanyt, s a följáró alatt a teljes sötétben is világosabb lett, s pont akkor ment lefelé a 33
