Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)
CSATÓ KÁROLY TEGNAPI HAMU Anyám már harmadszor bekiáltott, hogy fújjam el a lámpát, ne rontsam a szemem az olvasással. A Mama nem tud aludni a szívétől a másik szobában, ahol Anyám is alszik; azt hazudja, hogy a pilácsolásomtól egy szemkumásnyit sem tud pihenni, pedig neki szervi szívbaja van. En nem szólok egy szót sem, nem vitatkozom velük. A lámpa ég a fejem fölött, és kész. Tudom, hogy nem verődik be a másik szobába annyi fény, hogy ettől ne tudna a Mama aludni. Hazudik Anyámnak, hogy csak ne olvashassak. En akkor is olvasok! Ha kijön Anyám és elfújja a lámpát, én leszarom a hideget, fölkelek; a stelázsin mindig van gyufa, újból meggyújtom, ha már elaludtak. Szombaton bevitték a lámpát, meg kaptam egy pofont. Megmondtam nekik, hogy majd meglátják mi lesz, mert én levetem a hosszúgatyát, a pargitinget és a mackót is, hogy kapjak tüdő- gyulladást, mert itt az előszobában kurva hideg van, csak bent fűtenek náluk a konyhában, mert ott a sparhelt, és ha megbetegedtem, akkor olvashatok az ágyban, amennyit akarok, mert akkor iskolába se kell mennem, kenyérért sem; etethetik egyedül a disznókat, kopozhatják a kukoricát és vághatják a fát. Az hétszentség, így lesz! Könyöröghetnek, hogy gyógyuljak meg, de én nem gyógyulok meg. Mind a három könyvet kiolvasom, mert a Nagy tanító néni azt mondta, a jövő hétfőre vissza kell vinnem, különben vennem kell egy forintos takarékbélyeget,arra meg úgysem adnakezek pénzt, csak ha lopok a Mama zsebkendőjéből, amit az almáriumba dugdos a szoknyái alá, a Jóska képeslapjaival együtt, amit Salzburgból küldöz. Mindig kérdezi, hogy a Kiskarcsi — így — jól tanul-e? Utálom ezt a Kiskarcsit, mert már nem vagyok Kiskarcsi. Anyám a Mamával sem tud lehozni egy zsák csöveskukoricát a padlásról, én lehozom egyedül. Vagyok olyan erős az iskolában is, mint a Kalács Bandi, még akkor is, ha az egyhúszat nem tudom átugrani magasban. Tigrisben még annál magasabbat is átugrok, de a Ficsor tanár úr úgy nem engedi, pedig nem nagyon ütöm meg magam, ha az ugrógödörben a föld nincs nagyon letaposva. Pedig ha ezt csinálom, a lányoknál én vagyok a legjobb, s ha mondom, hogy jöjjenek ki délután métázni a János utcába a nagykúthoz, akkor jönnek. Az Edit is, meg az Eta is, akit ki nem állhatok a hülye szemüvege miatt, meg azért, mert nincs benne semmiben se és piszokul szégyenlős, pedig az Ágié meg az Edité is kilátszik, ha elesnek a labda után vetődve, de ő mindig mackóban van és kényeskedik, hogy piszkos lesz. En egyszer megpofoztam volna, de nem mertem, mert rokonom, a Sándor bátyám unokája, akiknek van villanydarálójuk, és én is oda járok daráltatni, meg Anyám esténként náluk hímez, mert van villanyuk és egy marha nagy világvevő rádiójuk. Az egész faluban az övéké a legnagyobb, és bejön rajta a Szabad Európa, a disszidensek üzennek haza cigányzenével. Egyszer mondta a Sándor bátyám, hogy a Bognár Jóska is üzent Kanadából haza, és amikor meghallotta, elment az öregeknek megmondani. Az öreg Sándor mindig várja, hogy megváltozik a helyzet, bejönnek az amerikaiak és akkor visszakapja a birtokot, akkor más világ lesz, mert ez a világ nem mehet így tovább, hogy amit ő szerzett, az most a senkiből lett potentátoké. Anyám ilyenkor csak bólogatni szokott, de ha megyünk hazafelé, akkor mindig mondja, hogy őrizkedj fiam majd az ilyen bugrisoktól, mert a szegényembernek kiszívják a vérét. Olyan rokonok ezek, hogy mindent ledolgoztatnak duplán. Azért a liter borért, amit karácsonyra kért a Mama, Anyámnak egy napot kell kötözni a szőlejükben, vagy tetejezni és én ezért segítsek neki otthon sokat, hogy ne legyünk az ilyen bugrisokra rá32
