Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - MŰHELY - Gombár Csaba: Magyarország fölfedezései

MSZMP XI. kongresszusán, hogy társadalmunk osztályszerkezete — az eredendő forradalmi célkitűzés és annak eredményeként — leépülőben van. Ebből pedig elég logikusan következik, hogy a folyamatos átstrukturálódás során a kérdések és válaszok az alapszerkezet mélységéig fogalmazandók meg. Az pedig, hogy az „igenek és a nemek” határozottak és koncepciózusak lesznek-e ezzel kapcsolatban, az már a fölfedezések, az arra való készenlét kérdése. S itt nyitott elvileg a pálya a szociográfia előtt is.

Amihez képest ilyen magasra srófoljuk az igényeket a mai szociográfiával szemben, az a mai feladatokon túl, a 40 évvel ezelőtti magyar szociográfia teljesítménye a falukutató és a népies mozgalom keretében. Kétségtelenül más idők, más feladatok voltak, és gyökeresen más volt az a politikai konstelláció, amelyben azok a munkák születtek (Lackó M. 1972, 1974., Veres P. 1945.). Kétségtelen azonban az is, hogy abban a nem kevéssé átmeneti korszakban, a szociográfia akkor is fölöttébb kevert műfaji kereteiben strukturális értékű fölfedezések történtek, amelyek nem csak a művészetünket és tudományunkat, hanem — legalább is itteni szempontjaink szerint — az alkotó magyar politikai literatúrát is gazdagították. Nem árt idézni egyes címeket, már csak jelentéstani súlyuk miatt sem. A „Puszták népe”, „Számadás”, „Cifra nyomorúság”, „Parasztok”, „Viharsarok” stb.

Ez a példaértékű szociográfia fölfedezéssorozat egy politikai mozgalom keretében született meg, a maga történelem megszabta erényeivel és hibáival,amelyről már sokat írtak (Révai J. 1938; Sarkadi I. 1946; Márkus 1.1946; „Társadalmi Szemle”, 1958). Szabó Dezső vulkánfortyogású,ellentmondásos eszmeisége alaposan rányomta bélyegét jóidőre a mozgalomra, de iniciálója volt a kialakult közéleti irányultságnak is „Lehet-e kálvinista a péklegény?” — kérdezte, azaz foglalkozhat-e író politikai kérdésekkel (Szabó D. 1938.)? Ő ugyan nem túl jelesen nyúlt a politikához, sőt időnként tragikusan rosszul, s e hibái bűnökké kövültek a politikában, (Nagy P. 1964), szerepe azonban pozitív értelemben is méltánylandó. Az ugyanis, hogy a 30-as évek felfedező mozgalma koncepciózussá válhatott, az szorosan összefüggött a politikára való irányultsággal. A puszta tudóskodás, vagy művészkedés persze óriási eredményeket hozhat önmagában is — mint ahogy hozott is, nem egy esetben, — de a mozgalomadta fellendítő erő megsokszorozza a képességeket építő céltételezései következtében. A fölfedezés esélye ugyanis mindenkor valamely koncepció függvénye, valamely elképzelés jegyében történő útkeresése. Ez pedig döntő mértékben mindig mozgalmi feladat is.

No, de — vethető az itteni gondolatmenet ellenében ismét — ebből az következik, hogy jelenleg azért kisebbek a fölfedezésesélyek, mert nem verbuválódott egy „külön” mozgalom, ami mintegy föltétel a koncepciózussághoz. Igen, ez így van, de fontos tisztázni, hogy mit értünk a „külön mozgalom” fogalmán. A különösség ugyanis nem a szocialista eszmeiséghez képest keresendő, hanem annak égisze alatt, mégpedig abban az értelemben, hogy a formális szervezetekben és azok mellett mindig új mozgalmakra van szükség, amelyek a közélet széles színterén a politikai aktivitás éltető elemei.

Egyébként a szociaográfiai érdeklődés föllendülése a 60-as években egy ilyen mozgalmi lehetőség kereteit adta. De mozgalomként fogták-e föl résztvevői? Ez ugyanis legalább olyan fontos elégséges föltételként, mint a külső keretek szükséges föltételként. Erről persze nincs tudomásom, mert ha így történt is, ez legfeljebb elhallgatott személyes óhaj volt, ami így és ezért aztán nem is mutatkozhatott meg az olvasható sorozatban.

A szociográfia ezen föllendülése — s ezt is fontos szem előtt tartani — nem politikai vezetésünk ellenére történt. Épp ellenkezőleg, annak segítségével. Az írószövetség az akkori Művelődésügyi Minisztérium és a Szépirodalmi Kiadó szervező tevékenysége példázza ezt. Ez azonban csak a mozdulás lehetősége. S miért tételeznénk föl eleve, hogy ez a lehetőségnyújtás nem tényleges felfedezéseket kívánt, azaz a politikaformálást

71