Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - MŰHELY - Gombár Csaba: Magyarország fölfedezései
számára nehezen feldolgozhatok. Az olyan szociográfiai munkák azonban, mint Kunszabó, Lázár István, vagy Erdei Ferenc munkái, egy-egy tájegység keretében intenzíven felhasználva a társadalomtudományi eredményeket is, igen gazdag képet tudtak rajzolni választott témájukban. A szociográfia azonban nem ismeretterjesztés — bárha csak ennyit teljesítene, már az is nagyra értékelendő lenne — hanem konkrét kutatás is, amelyet érzékletes leírás, magyarázat és állásfoglalás követ. A tudományos kutatásban időnként kísértő értékmentesség,a ,,jó, vagy rossz” dilemmájának politikai és erkölcsi konzekvenciáit elkerülni igyekvő megoldásokkal szemben, a szociográfia szerves, műfaji sajátosságainál fogva mindig konkrét állásfoglalás. A tudományos vizsgálódás az élet valamely szeletét elemezve zárójelbe teheti elméletileg a valóság szövevényességét és elvonatkoztathat annak teljességétől, ami egyúttal lehetőség is az egész értékelő megítélésének elhagyására. Lehet Sárpilis tárgyi néprajzáról értekezni színvonalasan és értékesen, de más dolog Sárpilist a maga konkrét totalitásában megítélni. A tudományok eredményeinek fokozott felhasználása a sorozat — ha nem is minden egyes munka — egyik eredménye. A 60-as évek elejének szociográfia munkái még híjával voltak ezen erénynek. Az akkori,,mélytengeri áramlások” fölfedése azonban a maga riportszerűségében korántsem méltatlan elődje e mai sorozatnak. Nem csak azért, mert lényegesen vérszegényebb társadalomtudományi hozadék állt akkor a szociográ- fusok rendelkezésére, hanem főleg azért, mert úttörő módon mutattak példát a szociográfia, mint quasi-politikai műfaj művelésében. Nos éppen ezen közéleti elkötelezettség és közvetlen politikaformáló szándék — a szocialista jogok és kötelességek értékes érvényesítésének értelmében — a másik, és egyúttal a jelentősebb erénye a sorozat néhány munkájának. A már fent említett három szerző mellett így kell itt megemlíteni Végh Antal, Zám Tibor, Moldova és László- Bencsik írásait. Az, hogy Végh Antal egészséges vihart tudott kavarni a ..penészleki állóvízben”, az a saját eredményén túlmenően a sorozat mint vállalkozás érdeme is — ami mint vállalkozás persze előbb kezdődött, mint az első kötetek megjelenése. (Végh A. 1975.) Nem vitatható az elkötelezettség és a politikaformáló szándék — és hatás — Fekete Gyula könyvéből sem. Ez esetben azonban úgy vélem, mint erre a megjelenést követően többen utaltak, hogy az általa közölt nyersanyag korántsem párosult a társadalomtudományoktól kölcsönözhető értékelő és értelmező érzékenységgel. Anyagának konkrétsága így nem tévesztendő össze a sorozat kiemelkedő munkáinak konkrét totalitásával. Ugyancsak kedvező vonása a sorozatnak, hogy a városok, a magyar szociográfia mostoha gyermekei — Erdei Ferenc munkásságát kivéve — végre feltünedeznek és megjelenítést nyernek. Mintha Németh László elvetélt terve még a 30-as évekből, a ,,Nagy-Budapest” megírása, rossz ómen lenne városaink fölfedezéséhez. Moldova Komlója és László-Bencsik budapesti munkáskörnyezetei már áttörték a bűvös kört. Molnár Géza Pesterzsébete és Tüskés Tibor írása Pécsről — bár városokról adnak képet — nagyon haloványak; és nemcsak fölfedezésnek vannak híjával, hanem a megjelenítés hatásos szépségének is, főként, ha Varga Domokos erdőségeinek és Bertha Bulcsú Balatonjának leírásával vetjük őket egybe, amelyek egyébként szintén nem a fölfedezésekben jeleskedtek. Az azonban, hogy a városok és az ipari munkásság — már a sorozat Mocsár Gábor írta első darabjától — a szociográfia látómezejébe került, csak dicséri a vállalkozás szervezőit és résztvevőit. Szubjektív tetszésem ítélkezéseinek alapja a 60-as évtized. Úgy vélem ugyanis, hogy a magyar társadalom életében a 60-as éveknek meghatározó jelentősége van. Legújabb- kori történelmünk nem bővelkedik az olyan szakaszokba, amelyek nem véresek, de nem is egy magába roskadt országot jeleznek. Ez az évtized a teremtő nekigyú'rkőzés és a nyitott távlatok ideje. A gazdasági növekedés az életszínvonal látványos fejlődésével, a 69
