Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Leskó László: Hősök, ellentmondásokkal

uniformisának tartották. Nálunk egyébként úgy „csinálták”, a kulákot, mivel nem volt senkinek húsz holdja. „Kinevezték” a tizenhat holdasokat. . .

Élete csúcsa:

— Mondták, volt, akit falnak fordítottak, vigyázzállást parancsolva, amíg meg nem tört. Hittem is, nem is. Én a téesz-szervezőkkel durva nem voltam, így ők sem velem. Pedig megizzasztottám néhányat. Volt itt egy téesz az ötvenes években — hajdani szegényemberek alapították — megbukott. Riasztó példa a gazdaember előtt. Tanácselnök, járásiak, az atyaúristen is járt a nyakamra. A lista alján, utolsóként írtam alá. Bebizonyosult: az emberek engem akarnak elnöknek vagy senkit. Bár kevésnek tartottam magam a hivatalhoz, nem hagyhattam cserben őket. Szabó Vince volt vb-elnö- köt viszont nem engedtem be a szövetkezetbe! A brigádvezetőket magam válogattam, választottam. Mert elhatároztam — ha már vállalom— mindent jól, a legjobban .. .

Keserves indulás.

— A vetőmagot úgy adtuk össze. Én és a brigádvezetőim saját bukszánkból kölcsönöztünk hozómra, hogy az embereknek kitartásuk legyen.„Még petrórasem lesz pénzetek” — jósolták a kívül maradtak. Igazuk lett. De nyárra megteremtettük a „gépállományt”! Persze könnyen összeszámoltuk: egyetlen román kistraktorból állt. Később kiimádkoztam a laki gazdaságból néhány pufogóst és pótkocsit is.

Három év múlva leváltották,vizsgálat indult ellene hűtlen kezelés, köztulajdon károsítása, bizonylati fegyelem hiánya miatt. Háromhavi felfüggesztett szabadságvesztésre, 3700 forint pénzbüntetésre ítélték.

— Akinek ma megmutatom a jegyzőkönyvet, csodálkozik: „Ezek miatt félre lehetett állítani egy embert?! Mert csirkéket vágattam a talajjavító vállalat vezetőinek, hogy a közös lássa hasznát? Akkor még ismeretlen volt a reprezentáció fogalma. Mert papír nélkül—gyorssegélyként — krumplit osztattam ki a rászorulóknak? Mert az ország akkor még nem készült fel megfelelő számú szakemberrel a kollektivizálásra? Hány és hány helyen volt lazább a munkafegyelem! Példát kellett statuálni riasztásul, ma így értékelem az akkori ítéletet.

Nekem szögezi:

— Igazság az, hogy a belső vizsgálatot az vezette, aki leventeoktatóként gyűlölt és párttirkárként sem értett egyet velem?

Három éve visszakéredzkedett a szövetkezetbe. „Most, amikor már sínen vagyunk?” — kérdezték. Kifordult az ajtón, szó nélkül.

Aztán visszavették mégis.

□

— „Az” a Szabó?

— Az!

Szabó Vince, „aki lesöpörtette a padlásokat”. A kapuján parancs: „Ha zárva találod, ne zavard a szomszédokat sem!” Kemény szóhoz szokott. Ágyról kel, bekecset kanyarít a vállára azonnal. Valahogy jellemző ez rá: ilyen kis dolgokban se lássa senki kiszolgáltatottnak. Hetvenöt évéből jó negyvenig két állapotban élt: menekült vagy ő kergetett másokat. Két feleségét eltemette, a harmadikkal él komfort nélküli puritánságban. Testessége nem egészségtelenség, de életerő jelző! Az arca akár az ökölbe zárt kéz, dudoros. Öblös a hangja, mintha kútból szólna. Ha kiereszti, hejh . . .!

— Ideügyelj! Ez Törvény: aki a hatalmat, azaz a életet akarja, annak tudnia kell ütni is. Világos? Kezdjük az elején! 19-ben kergettem a fehér bandát — kulákgyerekeket — Szeged-Algyőnél, Paksnál, Solton, Tokajban. Adhattunk pardont az ellenforradal51