Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berey Katalin: A falusi lakáshasználat változásai

gyeimen kívül hagyó áldozatvállalásra készteti. Egyre több vidéken figyelhető meg, hogy az alápincézett házakat mind magasabb alsó szinttel kezdik építeni, míg eljutnak a népszerű „szuterénes”, kétszintes háztípusig, ami ennek a fajtának minden hátrányával rendelkezik (többletköltség, fölösleges közlekedő terület). A vizsgált lakóházak közül a kétszintes házak aránya Ernődön 40%, Bélapátfalván 45%, Lőrinciben 50% Nagyvisnyón 55%. Az alapterület és a szobák száma növekszik. A megfigyelt lakások 58%-a három-, vagy több szobás volt. Nem mutat ugyanilyen fejlődést a belső terek használata. Továbbra is szokásos az ,,egy helyiségben lakás”. A háromszobás lakások harmadik szobáját sok esetben be sem bútorozzák.

A viszonylag nagy számú, rövid idő alatti építkezés — az előbbiekben vázoltak miatt — táptalaja a különféle formális építési vagy díszítési divatjelenségeknek. Elgondolkoztató, hogy az elmúlt évben mintegy 40 000 családi ház épült, s ugyanakkor az országban hivatalosan bejegyzett kőműves mesterek száma alig haladja meg a 4200 főt. Ez az arány azt valószínűsíti, hogy alvállalkozók, kontárok találhatnak munkát ellenőrizhetetlenül. Mindez részben magyarázat a tényleges igényektől független építészeti megoldásokra.

Ellentmondásosan érvényesül az iparfejlesztés és a közigazgatás átszervezésének a hatása is. A lakosság áttelepülése csaknem minden esetben új építési tevékenységgel járna, amire a legtöbb esetben nincsen mód. A megépült házak a lakóhelyhez kötik a családokat, még abban az esetben is, ha máshol találtak munkát. Élesebben fog felvetődni ez a kérdés az új nemzedék felnövekedésével: vajon mennyire fogják a most épülő lakóhelyeket sajátjuknak érezni? A 20—30 év múlva még használható lakóházak milyen mértékben lesznek elavultak?

Lakáshasználat és család

A lakások elrendezése és használata a család átalakulásával is összefügg. A családtagok ma már nem munkatársak a családi „gazdasági szervezetben”. Lényegesen elszigeteltebbek egymástól, mint a hagyományos faluban. Ez részben annak tulajdonítható, hogy más — nem családi — kapcsolatok kötésének az új, — még sok tekintetben ellentmondásos — helyzetben nincsenek hagyományai. Mindehhez az anyagi helyzet megszilárdításához szükséges többlet elfoglaltság is hozzájárul.

Az életkörülményeket érintő sok tényező mellett a hagyományok is befolyásolják a falusi lakásformák megválasztását. Az ipari foglalkoztatottság arányának növekedése elsősorban a férfilakosságra vonatkozik. A gyerekek ellátása, nevelése, a háztájival, a házzal összefüggő tevékenységek nagyobb mértékben kötik a közvetlen lakóhely környezetéhez a háziasszonyt, mint a család többi tagját. Ezért ő az, aki fokozottabb mértékben megtartja a lakóhelyi közösséggel való kapcsolatát. A közösség véleménye, értékítélete elsősorban az ő véleményén, szándékain keresztül érvényesül a családban. Ilyen módon érthető meg, hogy a ház típusára, formájára és a belső berendezésre vonatkozó ötletek is a közvetlen lakóhelyi környezetből származnak. Kérdésünkre, hogy hol láttak hasonló házat, honnan származik az ötlet, hogy pontosan ilyet építsenek, szinte senki sem nevezett meg a kérdezettek közül a családon vagy a lakóhelyen kívüli példát. Arra a kérdésre, hogy melyik házat tartják a legsikerültebbnek, legszebbnek, amihez hasonlót szeretnének, ha anyagi kötöttségek nem befolyásolnák őket, ugyancsak a családon vagy a községen belüli példákra hivatkoztak. Ez meglepő, ha arra gondolunk, hogy a férfiak és a fiatalok nagy része a községen kívül dolgozik, esetleg a nap nagy részét városi környezetben tölti; de könnyebben érthető, ha a sok esetben otthon dolgozó és a hagyományokhoz nagyobb mértékben kötődő asszonyok szerepét vesz- szük tekintetbe.

45