Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berey Katalin: A falusi lakáshasználat változásai
A lakásforma és berendezés rendszerint az igényszintet is jelképezi. Az ideál kialakulásában fontos szerepe van a szűkebb környezeten belüli, sokszor megbízhatatlan tájékozódásnak, felületes ismeretének: a tanácselnök, az orvos, a tehetős vállalkozó feltételezett életkörülményeinek. A lakáson belül elfoglalt hálóhelyekben kifejeződik a belső, a családon belüli értékrend. A külön hálószoba tűnik a legkedvezőbbnek. A más célra használt szobák: ebédlő, nappali, kedvezőtlenebbek. A család legkevésbé fontosnak ítélt tagjai rendszerint az átjárásra használt szobákban, előterekben kapnak helyet. A konyhai hálóhelyen, vagy még inkább a gazdasági udvarról nyíló helyiségben vagy épületben levő alvóhely tanúskodik a legkevesebb családi megbecsülésről. Megfigyelésünk szerint ezekben alszik az idősek jelentős része. A 18—20 év alattiak sokszor külön szobát élveztek, sőt arra is volt példa, hogy számukra egyelőre használatlan szobát is fenntartottak. A hagyományoktól figyelemreméltó eltérés a gyerekek családon belüli jelentőségváltozása. Az ő fontosságuk jelképes: a meghaladni kívánt életformából való kitörés lehetősége. Ezzel érdekes ellentétben áll,hogy az emelkedésnek megfelelő munkalehetőségek rendszerint nincsenek meg a faluban, ahol a lakóház épül ... Ha a gyerek megfelel a hozzá fűzött várakozásnak, a jelenlegi lakóház nem lesz jó neki. Elsősorban annak a helye nem. így máris előfordul, hogy az alig tíz éve épült házban már egyik gyerek sem lakik a szülőkkel, noha az eredetileg a négy-öt tagú család számára épült. Sajátos a felnőtt és nem családos gyerekek helyzete. Közülük sokan a családi várakozásnak megfelelően tanultak, vagy más, a szülőkétől eltérő foglalkozást választottak. A kötött anyagi lehetőségeknek megfelelően általában szüleikkel élnek együtt. A kérdéseinkre adott válaszokból kitűnt, hogy a lakóhelyi közösségtől elszakadtak,a munkahelyi közösséghez nem kötődnek. Leggyakrabban az volt a szülők véleménye, hogy fiuk, lányuk „magának való, nem szereti a társaságot.” A lakás belső elrendezése A lakás belső elrendezéséről szólva elsősorban a konyháról kell említést tenni. A falusi lakóház ugyanis konyhaközpontú. Az otthon töltött idő jelentős része esik főzésre, étkezésre és más, a szokások szerint a konyhához kapcsolódó tevékenységre. A konyha használata nemcsak központi, hanem igen sokrétű is. A konyhában való alvás egészségtelen szokása meglehetősen általános. Mezőgazdasági jellegű településeken az alvásra is használt konyhák száma meghaladja a 35%-ot. Ez az arány (a családfő foglalkozását alapul véve) az értelmiségi családokban 2,3% és 17,4% közötti, a település jellegének megfelelően, szakmunkás családokban 12,4%—31,6%, ipari segédmunkások családjaiban 22,8%—35,4%, mezőgazdasági segédmunkások családjaiban 24,4%— 35,8%. A lakóhelyiségek berendezéséből sok következtetést lehet levonni, annál is inkább, mert a bútorokban jobban válogathatnak, mint a lakásépületekben. A konyha és étkező berendezésében fontos szerep jut az étkezőasztal szükségének, nagyságának, helyének. Az étkezés időtartama jelentős, a családtagok együttlétének ez a legkézenfekvőbb alkalma. Mégsem mondható általánosnak a „családi ebéd, vacsora” szokása, ami az asztali férőhelyek számában is kifejeződik. A konyhában étkezés szokása általánosnak mondható. Az általunk vizsgált, az egy szobával rendelkező családok 93,6%-a, a három szobával bírók 87,5%-a a konyháját lakókonyhaként használta. Az étkezőhely rendszerint nem alkalmas arra, hogy ott a család együtt élő mindegyik tagjai egy időben étkezhessen. A konyha közepére elhelyezett asztal négyszemélyes, a család létszámától 46
