Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berey Katalin: A falusi lakáshasználat változásai

nek. Ez az adat mutatja, hogy a mezőgazdasági dolgozóként foglalkoztatott lakosság számának csökkenése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági tevékenység jelentősége, akár mellékes formában is, hasonlóan csökkenne. A vizsgált lakóházak több, mint 80 %-ában folyt valamiféle gazdasági tevékenység és volt melléképület.

Felméréseink azt mutatták, hogy a háztáji mezőgazdasági munkára fordítható idő rendszerint kevés. Nemcsak azért, mert azt a — sok esetben községen kívül — munkálkodás csökkenti, hanem azért is, mert azt a szabad idő iránti érhető igény is korlátozza. Ezzel függ össze a lakószobák és a háztáji üzem elválasztásának igénye is. A széles körben elterjedt típusmegoldásokkal ez nem biztosítható egyértelműen.

Az 1975-ben kiadott Országos Építésügyi Szabályzat a lakóépületekhez kapcsolható háztáji mezőgazdasági létesítmények számát erősen korlátozza. Félő, hogy a mellék- épületek elhelyezésében ez a jelenleginél is nagyobb zűrzavarhoz fog vezetni.

A falusi lakóház, sok egyéb mellett abban is különbözik a városi lakástól, hogy más szerepet tölt be. Másként oszlik meg a lakásban töltött idő, így más a használat módja is. A falusi porta régen egyben munkahelyi is volt. Bár ez a gazdasági és társadalmi átalakulás során módosult, bizonyos mértékig még ma is elmondható. Az elszigeteltség, a nagyobb távolságok és a közlekedésre fordított idő még hosszabb ideig változatlan marad. A közigazgatás központosítása, az ipartelepítés koncentráltsága is erre épül. A térbeli és társadalmi elszigeteltség hatására a szabad idő is elsősorban házon belülivé válik, a szűkebb, vagy bővebb család lesz a részese. A lakásban vagy a környékén eltöltött idő teszi ki a falusi lakosság szabad idejének nagyobb hányadát.

A lakásépítés és lakáshasználat ellentmondásai

A mai falusi lakáshasználatban tapasztalható ellentmondások nagy része visszavezethető az életvitelben és az életszemléletben tapasztalható ellentmondásokra. Ezek egy része az építés helyével, a környezettel való kapcsolat sajátosságaiból adódik. A háztáji gazdálkodás, a természettel való szoros kapcsolat a lakáshasználat időszakos jellegében fejeződik ki (nyári konyha, a nyáron használt, télen nem lakott előterek, verandák). Jelentős állattartó családok elmondták, hogy a „két konyha” használata összefügg az állatok felnövekedésével: a takarmányelőkészítés és az állatok gondozása idején a nyári konyhát, majd annak az időszaknak a végeztével a másikat használják. Szükség- szerű tehát a lakás állandó adottsága és az időszakos használat közötti ellentmondás.

Problémát okoz a háztartások elszigeteltsége. Az ellátás nehézségei miatt a családnak élelmiszerek dolgában bizonyos önellátásra van szüksége. Gazdaságosabb fűtésre, vízellátásra, csatornázásra kell gondolnia. Az építkezések számának növekedésével egyidőben nem tapasztalható a laksűrűség növekedése, ami egy nagyobb terület gazdaságos közművesítését megnehezíti. Ezért nem teljesíthető a családoknak az a jogos kívánsága, hogy jobban felszerelt lakásokban, kulturáltabb körülmények között élhessenek.

Az igények és lehetőségek közötti ellentmondások, valamint a megváltozott életforma megítélésének bizonytalanságai jelzik, hogy az igények így nem teljesíthetők. A városi életformának sok külsőségét utánozzák, alkalmazzák,amelyek között sokkal több a jelképes, mint a használható tér, vagy tárgy. A látszólag egyéni döntés alapján választott ház-, vagy lakástípus nem felel meg a lakáshasználatnak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az életmódot és környezetformálást kívülálló tényezők határozzák meg. Aki épít, sem lakásának használatát, sem otthonának megválasztását nem méri fel helyesen: a közvéleménynek a lakásforma választásának kérdéseiben döntő szava van. Ez olykor a családokat anyagi képességeiket meghaladó és tényleges igényeiket fi44