Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Varga Domokos: Telkek és stégek
tut TTflnrnii Tr itt is jóhiszemú'nek bizonyulnak, kivéve, ahol egy gyöngébb kutyát egy erősebb háborgat. Ott természetesen nincs pardon. De azért alighanem annak a sokat tapasztalt, derék horgásznak — Vígh Józsefnek — van igaza, aki látván és hallván a sok csetepatét, ezt vonta le tanulságul: „Modortalan viselkedés mindenütt előfordulhat, a foglalthely-kérdés azonban horgászsajátosságnak tűnik. A tulajdonosi szemlélet igen életerős maradványa, hogy úgy mondjam, mélyen gyökerező dudvája ez . . . És ebben nem is lehet igazságot tenni: hogy ki karózott előbb, milyen jogon karózott, kitette-e a névtábláját stb. Ha ehhez még hozzávesszük a horgászturizmus egészséges és erőteljes fejlődését, amelyet éppen az fékezhet, hogy más vidékről érkezők egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni a vizen: akkor nyilvánvaló, hogy a magántulajdonosi álláspontot úgy, ahogy van, karóstól és stégestől ki kell dobni az ablakon. Ha megtehetném, én kimondanám: semmilyen vizen, semmiféle foglalt hely nincsen: ilyet senki ne is építsen magának. A víz mindenkié, ebben előnye nem lehet senkinek. Aki elsőnek érkezik a víz vagy a part valamely pontjára, ott háborítatlanul horgászhat. Jogot tehát csak a jelenlét ad és csak a jelenlét tartamára.” Ma ez még ábrándnak látszik. Egyelőre mintha még mindig csak hódítana a már sokaktól, sokszor, de hasztalan csepült „szocialista individualizmus.” És nem is csupán csak a horgászok körében, és nem is csupán a telektulajdonosokéban. De talán megérünk még a vizeken és vízpartokon is egy közösségre és emberségre hangoltabb vi- ágot. <vrr 42