Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - Dmitrij Usakov: Versek (Törpenyír, Megfáztak a szélben. Hát mégsem alszik el, így van ez), Buda Ferenc műfordításai

HÁT MÉGSEM ALSZIK EL

télen a Dvina,

Vizét a fagy le nem igázza.

Fókák alatt ropog a parti jég, Szederjes úszólábaik a hóban.

Források kavarognak a meder mélyén, S alkonyat múltán a halvány ködön át Mint távoli bólyák,

Föl-fölvillannak a csillagok.

Alig látható ösvényen lépegetek. Határa vész a félhomálynak, Megfoghatatlanná mosódnak a színek

Szürkének látjátok az én Északomat? Szépsége pedig határtalan.

Fehér éjszaka borul reá,

Arcát őszintén mutatja meg.

(GY VAN EZ

mindig:

Tavasz jöttekor föllázadok.

Lejárt az idő, sürget:

Északra húznak a ludak —

Utánuk

Nyomban magam is elindulok.

Északi ember vagyok.

Mit tagadjam:

Egyedül ama táj az én vágyaim öble, Szemem szomjas a Fehér tenger fölött Toronyló hajnali fellegekre.

Látok lobogó tüzeket a parton:

Friss kátránytól

Újuljanak a megrepedt bárkák. Fáradhatatlan fönnjáró szelek Söprik le a fénylő szivárványt.

Hogy játszanak a Dvinába rohanó Rakoncátlan gyermek-patakok! Földem, te egyetlenem, szólíts haza,

A hozzád vezető messzi úton El soha nem fáradok.

BUDA FERENC MŰFORDÍTÁSAI