Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)

Odamentem, megfogta a kezem:

— Vigyél be. . . vigyél be te engem az ágyikómba. . . — Csuklott, a feje a vállamra huppant, ahogy felemeltem. — Beviszel te engem az ágyamba, Béluska?

Ettől a névtől megdermedtem, de fegyelmeztem magam:

— Beviszlek.

Az volt az érzésem, nem totál, csak teszi magát. De ebben nem voltam bizonyos, mert ahogy letettem, már horkolt is.

Addig nem hallottam horkolni.

A szobámba mentem. Azt gondoltam, István ott van. De üresek voltak a díványok. Még a fürdőszobába is benéztem, hiába. Csak a kádba hányt bele valaki. Attól aztán nekem is felfordult a gyomrom, végképpen.

ÖTÖDIK NAP

Ma reggel kékespiros köd borította a bazaltkúpokat. Itt sütött a nap, fényesen, az oszlopokat azonban vattaszerűen burkolta a sűrű pára. Fölöttük a hegy teteje is tiszta volt.

Oda kellett menni.

A párába észrevétlenül jutottam, de mikor ki akartam nézni, semmit sem láttam. Furcsa volt, valószerűtlen: tudtam, hogy kint szőlők vannak, házak, emberek, országutak és vasutak, s hogy gázturbinás repülőgépek süvítenek egyik kontinensről a másikra— mindennek azonban ott és akkor nem volt semmi hitele. Semmi sem létezett, csak az ősi kúpok látszottak imbolyogni a gomolygó ködben: egymáshoz hajoltak, távolabbra szökelltek, mint akik hatalmas vattagolyókkal labdáznak.

— Szólok Istvánnak, vigyen ki bennünket a pesti forgalomból.

— István nincs. Már az éjszaka eltűnt.

— Aha. . . Akkor nénje majd telefonál valaki másért.

— Te. . . én nem lennék jó?

— Tudsz vezetni?

— Csak nincs nálam a jogsim.

— Az nem érdekes!. . . De hogy te tudsz vezetni?!. . . Milyen meglepetéseket tartogatsz még?

A visontai külfejtésnél négyen elvállaltunk egy pluszmunkát, amit a cég a rendes bérből nem tudott kifizetni, csak a ,.csurgóból”. Mikor a nyolc lilát fölvettük, társaimat külön meglepetés várta: beutaló Földvárra. Nekem nem, hiszen csak néhány hete dolgoztam Visontán, de a srácok mondták, rá se rántsak, legfeljebb hülyére verjük a gondnokot: akkora üdülőben akad hely nekem is! Beleegyeztem, a haverság kedvéért, de magamban elhatároztam, hogy iszunk egyet, aztán meglépek, Badacsonyba.

De a Déliben elkeveredtem, rossz vonatra szálltam!

Kerepes előtt sikerült megelőzni a növendék tehenekkel rakott teherautót. Eszter már kilométereken át lelkendezett, hogy jaj de édesek, jaj de aranyosak, otthon, nálunk megsimogathat-e majd legalább egy ilyet? — mikor azonban elhúztam a lekötött fejek mellett, egyszercsak felsikoltott. Odapillantottam. Az egyik jószág addig ficánkolhatott, míg fél szarva beleakadt a kötélbe, és most égnek állt az orra, száján sűrű hab vert ki.

21