Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján - Iványosi Szabó Tibor: Kurucok és cívisek (Tanulmány)
tek többségében feltüntetik azt is, hogy milyen viszonyban van a katonának küldött ember gazdájával. Pl.: „Szívós Paliul 2 mihaly nevű szolga ismét Pál nevű és andras nevű szolga”. A szolga és a családtag jelölése rendkívül következetesen történt. „Mező Mihály szolgaji István másikis István. Ismét az Siliere Tot János fiástul”, avagy „Panczél István szolgája András. Ismét az ridegje Faragó Janos”, „Toka Demeter szolgája Markus Mihály Ismét mester legennye György mester”, stb. Néhány tized összeírása elnagyoltabb. Ezekben csak a gazda és a családtag jelölése található. Pl. a 18. tizedben: „De- vecseri pap Istvántul afia; Kasza Mihalytul a fia”. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy a külön nem jelölt személyek szolgák, cselédek vagy zsellérek voltak. Az adatlapok birtokában tanulságos összesítéseket készíthetünk. Statisztikai táblázatunkról leolvasható, hogy 1704 tavaszán 470 katonát állított ki Kecskemét a 13 tizedből. Az egész városból el- küldöttek száma pedig 650 lehetett. A nyilvántartásokban szereplők közül adófizető (gazda) 16 fő (3,4%), az adófizető családtagja 27 fő (5,7%). Arányuk tehát a korábbi 77%-kal szemben itt 9,1%-ra csökkent! Rideg egy fő, zsellér 5 (1%), szolga 178 (37,8%), jelzés nélküli 238 (50,6%). Az előbbi megfigyeléseink alapján biztosra vehetjük, hogy ezek döntő többsége cseléd vagy zsellér volt. A lóra ültetett 650 katonának tehát csaknem 90%-a szolga és cseléd. Adataink más irányú csoportosítása révén újabb megállapítást tehetünk. Egy főt állított ki 167 adófizető, 2 főt 63, hármat 26, négyet 18, öt vagy ennél több katonát (köztük egy hetet) 5. Ezek a számok, illetve a köztük levő arányok hasonlóak, illetve csaknem azonosak Kecskemét 1703-as adókönyve alapján kimutatott vagyoni tagozódással. A legnagyobb ingó vagyonnal rendelkező 19 család közül 10 név szerint is szerepel.GulacsiTamás 5, Tóth András 4, Kis István 6, Balassa István és Nádasdy 4—4 szolgáját, cselédjét ültette lóra. Kecskemét társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkozóan sokatmondó még az a tény is, hogy a 167 eset közül, amikor csak egy fő ment katonának a házból, alig egy tucatnyi esetben volt az az egy fő a gazda maga. Az esetek döntő többségében egyértelműen jelölik, hogy ők is a szolgát küldték. Tehát a viszonylag szegényebb adózók is rendelkeztek egykét szolgával, cseléddel. A február végén készített felmérés és a néhány héttel később Rákóczi parancsára kiállított 600 lovasról készített utólagos összesítés merőben más társadalmi rétegződést mutat. E meglepő eltérés okára talált magyarázat a cíviseknek a kurucok- kal szembeni magatartására is rávilágít. Az előző napok során viszonylag kevés katonát kellett a városnak kiállítani. Ezek többsége is a közvetlen közelben, vagy a városban táborozott. Fő feladatuk a rácok távol tartása volt. Többségükben Deák Ferenc és Pap István ezredében szolgáltak. 1704 tavaszán viszont már 600 katona kiállítása volt a követelmény. Ez az adófizető és katonai szolgálatra alkalmas férfiak közel kétharmadának a kivonását jelentette volna. Ráadásul ezeket részben vagy egészében a tervezett felvidéki hadjáratban kívánták felhasználni. A város és vagyona a közeli rácokkal szemben úgyszólván védtelen maradt volna. A szigorú parancsnak is eleget kellett tenni, a város önvédelméről sem lehetett megfeledkezni. Ezért a cselédeket és a szolgákat ültették lóra, és jóformán csak annyi adófizető került közéjük, amennyi az irányításhoz szükséges volt. A kényszerből lóra szállt cselédek érthetően nem lehettek teljes értékű harcosok. Ennek köszönhető, hogy a fejedelem végülis engedett a kérésnek. A kecskeméti polgárok itthon maradhattak a város védelmére. 1704. május 9-én arra kötelezték őket, hogy fizessenek 15 600 forintot, és állítsanak ki, szereljenek fel 30 lovat a dragonyosok számára. Az eltérő érdekek miatt a szabadság- harc első szakaszában megtörtént tehát az első nagy „összecsapás” a hadvezetés és a cívisek között. A következő évek során 7
