Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)
— Nem, most már nem!... Most már nincs semmi baj! István megfogta a karom. A folyosón rágyújtott: — Legszívesebben szétverném a pofádat! — Szívta a cigarettát, álltunk az ablaknál. — Hát hogy gondolkodtok ti?! Felelőtlen kölykök! Az a kis hülye eltűnik, éppen mikor az apjának nemzetközi tanácskozás kezdődik! Energia-ügyben!!. .. Aztán híre jön, hogy a Badacsonyban csavarog, egy krapekkal, aki büntetett előéletű! . . . — Miért csak szerdán este kaptatok el bennünket? — Meg kellett figyelni a szálakat. Nagybátyád éppen Hollandiába ment, disszidens rokonotokhoz... — De hiszen, nem is beszéltünk előtte! — Éppen ez volt a gyanús! — Fel kellett röhögnöm. Ő azonban rám se nézett. Láthatólag szívesen kombinált, így utólag is: — És éppen akkor léptél ki a munkahelyedről, egy szénbányából! Ismét az energia! . . . — Vaslogika, apám! De mondd?... Ha a szálak megfigyelése közben Esztinek valami baja esik? — Hogy-hogy baja esik? — Hát. . . mitt udom én . . . Kifosztom, megerőszakolom, szöktetni próbálom Nyugat felé . . . Megérte volna a Fontos Ügy, hogy a Fontos Ember lányának esetleg . . . Eltorzult az arca, kivágta a csikket az ablakon: — Hülye! — Na jól van, pajtás. Csak egy kérdést még: miért nézték végig a nyaralót, mintha valóban közönséges huligánpárt kaptak volna el? — Ha-ha!. . . Nehogy te szagot kapj! — Értem .. . Aztán mégis elengedtek? — Az apjának köszönheted! Eszti addig könyörgött!... Az öreg jó káder, megbízható harcos, csak szentimentális, mint a legtöbb régi bútordarab ... — És mondd: a rendőrök megették, amit ti beadtatok? — Ők nem szakértők energiában. Felnevettem: — Még szerencse! Villámlott a szeme, de orra alá dugtam az öklöm: — Nekem is van, pajtás! Mentünk vissza, a szobába. Nagy társaság jött össze a villában. Elterjedt a híre, hogy a szökevény megkerült, és hét óra tájt gyülekezni kezdtek a barátnők, barátok. Többnyire fiatalok, de akadt néhány idősebb, harmincon felül baktató srác is. A dohányzóban főleg ez utóbbiak vették körbe Esztit, miközben nekem egy rahedli fruska fantáziáját kellett leápolnom. — Igaz, hogy te . . . valódi huligán vagy? — De az ám, édesanyám! Csak meglátok egy jó bőrt a villamoson, odamegyek, elmarom a derekát, oszt belesmárolok a csőribe! Úgy tettem, mintha bemutatót is rögtönöznék. Megfogtam a karját, a szája fölé hajoltam. A kis hülye ijedten sikkantott, de helyben maradt. Úgy látszik, hajlama van a politechnikához. — És nincs ott rendőr? — kérdezte egy másik. — A villamoson a rendőr is csak utas! — szólt közbe tudálékosan valamelyik. — Vagy két éve felszálltunk Karcsival, heccből, mert a mama megtiltotta, és akkor ott volt egy rendőr, és teljesen csak ... utas volt. A gumibotját is letette. — Ne mondd! Villamosra nem vihetik föl a gumibotjukat?! És hová teszik? 17
