Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)

— Te dilis!

— Te őrült!

Megint elhallgattunk; megint sóhajtott:

— Mondd! Nem tennéd könnyebbé a helyzetemet? Csak egy icuri-picurit!

— Meg kell a szívnek szakadni!

Egy darabig csak a szakállam sercegett.

— Te!... Ha hétfőn reggel nem karambolozik a kocsitok, akkor persze nem vonattal jössz?

— Persze.

— És hova indultál tulajdonképpen?

— Keszthelyre.

— A Balaton északi oldalán?!

— Hát igen ... A nagy pályaudvari nyüzsgésben elvesztettem magam, és rossz vonatra szálltam ...

Le kellett ülnöm:

— Most marháskodsz!

— Pusztuljak el, ha nem igaz! . . . Tudod, én vonaton csak gyerekkoromban utaztam, és szinte sehova sem megyek egyedül, és . . .

Megcsókoltuk egymást, és ettől nagyon vidám lett. Kiszaladt.

A volánnál a reggeli srác ült, görnyedt vállal, de mikor becsaptuk az ajtót, kiegyenesedett, és vidámkodva indított:

— Szevasztok!

— Nem aludtál, pajtás?

— Valamit.

— Sohase hittem volna, hogy a fejesek pilótáit ilyen piszokul kizsákmányolják! Rám nézett a visszapillantó tükörben, hallgatott. Később azt mondta:

— Fél négykor konzílium. Ha nem az operáció mellett döntenek, akkor pihenni küldik.

— Karcióma-gyanú — magyarázta nekem Eszter. — De ezt nem szabad .. .

— Tulajdonképpen minden rossz — folytatta a soffőr. — A műtét nehéznek ígérkezik, a szanatórium pedig esetleg azt jelenti, hogy már lemondtak róla. Ezt tudnod ... tudnotok kell.

Eszternek vörösödött a szeme. A kezemet kereste:

— István unokabátyám. Anyáink édestestvérek. Az a néni, akit te fityulásnak becézel.

Az ágyon erősen őszülő hajú, alacsony, testes néni ült, két puffadt keze az ölében tétlenkedett. Mikor megnyitottuk az ajtót, zokogni kezdett, minden átmenet nélkül, ahogy ezt anyámnál is megfigyeltem:

Eszter odaszaladt:

— Anyukám! . . .

Aztán az anyja megtörölte a szemét, és mosolyogni kezdett, hirtelen, előírásosan:

— Mariska néninek szólítson.

Annyira megzavarodtam, hogy kezet akartam csókolni. Nem engedte:

— Milyen a Balaton?

— Hideg — mondtam fene szellemesen.

— Sok az eső ezen a nyáron.

Átható tekintettel vizsgálgatott, közben a lánya fejét simogatta. Aztán újra elöntötte szemét a könny, de nyugtatgatta magát:

16