Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)
— Jól van! Csavard le magad. Elálmosodtam, mégse tudtam elaludni. Valami fél-bódulatban lebegtem a prices és a mennyezet között. Apám megjött. Szakadt ruhában, kormosán, arcán háromhetes borosta. Lent sztrájkoltak, a bányában. Mikor az élelmük elfogyott, előtámolyogtak . . . Hazajött, megborotválkozott, megmosdott, majd felvette a díszegyenruháját, és elment a kultúrba, a gramofont hazahozni. Időközben ugyanis felajánltatták velünk a községi népművelés céljaira . . . Meghozta, kitette a verandaasztalra, megkereste a Himnusz elejét, és a legnagyobb hangerőre állította. Ott ült mellette, reggeltől estig, a tűt mindig visszarakta, és bort ivott. Harckocsik jöttek a faluba, végigmentek a főutcán, megkerülték a templomot; a Himnusz harsogott. Pufajkások jöttek dzsippekkel, megálltak a kocsma előtt; a lemez forgott a tű alatt. Az utcákon nem járt ember, az ajtók zárva voltak, de az ablakok sarkig tárva. Apám csak ült a gramofon előtt, éjjel és nappal, reggel és este, és rakta vissza a tűt. Éjszaka vittek föl, egy őrnagy elé. Leültetett: — Mióta ismeri az elvtársnőt? — Esztert? — Én kérdezek, maga felel! — Hol van?! — Idefigyeljen! Maga már ült börtönben! — Nem csináltam semmit. — Ismerjük az ilyeneket!... Mikor és hol találkoztak össze a ... — Ő nem mondta meg? — Akar a sarokban guggolni reggelig?! — ... akkor miért gondolják, hogy én megmondom? Megcsóválta a fejét, el nevette magát: — Dohányzik? — Köszönöm, nem. Rágyújtott, a füstöt a mennyezet felé fújta: — Idefigyeljen! Maga intelligens fiúnak látszik . . . Tudja, ki az apja annak a lánynak? — Nem érdekes. — A maga szempontjából! De élnek még mások is ebben az országban! — Hallgattunk. Fölállt, körbement a szobán: — Szereti? — Nem szóltam. Felcsattant: — Szóval, még csak nem is szereti! — Ez a kettőnk dolga! — Ahogy azt Móricka elképzeli! ... Tudja, mit okoztak maguk az elmúlt három napban!? Körbement újra, megállt előttem. Az arca borostás volt, a szeme alatt nagy, fekete karikák. Még meg is sajnálhattam volna. — Volt katona? — Igen. — Rangja? — Tizedes. — Börtön előtt, vagy után? — Után. — Maga tetszik nekem! . . . Miért nem tanult tovább? — Jelentkeztem. 12
