Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Tamás Menyhért: Virradtunk vesztése (Részletek a Tövises talppal című oratóriumból)
B. MIK.LI FERENC: HEGY APÁM Némultom ne tekintsd ellened-haragvásnak, más mihán szorítja nyelvem szótlanát, s ha szól, szaggatja folyását. . . ANYÁM Szemed nyugta borulatban; tébolyultnak Hold-járatban. APÁM Mi járand nékünk . . . köz-sorunk véglegest kilábol — sorjázta értésem érveit; győzetni kételyt, fajzott kétséget, közönyt, árvuló szíveket. Örömöm párultát kívántam látni mindben, ki osztályos maradt osztályosával, s nem bizalmak hidegültét. Mára értésem vesztett világukéból. ANYÁM Uram, Lajos, merült vágyói; évődsz szünöst, viaskodol, víg-derültöd hull halomba, víg-derültöd gyászát hordja. APÁM Virradtunk vesztését. ANYÁM Ráspoly-üdő térült vissza alig-forrott csontjainkra; ráspoly-üdő sikongatja; roppantból roppanatba. APÁM Míg tennap türelmes beteg módján vüseltem végültéből-támadt sorsunk lábadozását, most hüdötten sejdül újbóli romlása. Sejtésem neheztét be’ sürgőst vetném magamtól messze. ANYÁM Megmondtam én, mindig tudtam: alulról föl szemközt út van, szemközt útnak föl-le vége; jobbik módból szűkösségbe, oda, ahol semmid volt csak, kóstoló a szabadultnak. APÁM Kóstoló a szabadultnak. * HANG Sípos-gátnak kettős ín-hurkos hangja hasít gégét, torkot — szájig szaggatva. ANYÁM Május-lombú, sugaras völgy, ... sugarad tört,
