Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)
ünnepségről, a friss abroszokon ott párolgóit a levesestál. — Mi, kölykök, egész a csurgóig fölszaladtunk, ott vártuk apánkat, rokonainkat, a felnőtt szomszéd srácokat, mert ilyenkor igencsak mindegyik nyomott a markunkba tíz, húsz fillért— de a fejünkre barackot feltétlenül, mi pedig boldog sikkantgatással rohantunk cukorért, fagyiért: ritka dolgok voltak ezek még akkoriban mifelénk ... A nagyobbja már cigarettát is kapott a kocsmárostól, Gyuri bácsitól. De akkor délben egyőnk sem rohant el egy kis heveny gyomorrontásra. Apám terjedelmes faládát cipelt. Addig egyetlen lemezjátszó sem volt a faluban — illetve volt, kettő is, de nem számosak: Egy a tisztelendő úrnak, de ő mindig behúzott spaletták mögött hallgatta, nehogy a falu elítélje a bűnös világi gyönyörökért; egy pedig a tanító vénkisasszonynak, de az elromlott, még a frontkor, és azóta sem csináltatta meg, csak őrizte. Hanem a mi lemezjátszónk szólt ám! A zsinórját mindjárt kitoldották, a banánt én dugtam be az előszobában, s már harsogott is a verandaasztalon, hogy aki nem gyűlt oda, az is hallhatta: Sződd a selymet, elvtárs! Selyemből lobogót! Az vezesse harcra A magyar dolgozót! Kényszer volt egykor a munka! Ma hősi tett! Védd a gyárat elvtárs! Védd az életed! Mi, kölykök, körben ültünk a lépcső alatt, de még szerencse, mert csodálkozásunkban letottyantunk volna, mikor a bűvös masina másodiknak azt az indulót kezdte, amit nekünk napjában fújni kellett az iskolában: Fenn, messze lebeg, Hős harcra vezet, Győztes, vörös zászló! Új élet felett Hirdet egy nevet: Rákosi a jelszó! Rákosi elvtárs! Népünk ma erős vár! Vígy a győzelem útján! Ránk boldog világ vár! Honnan tudja ez a munkahőstett-jutalom a mi napi lelki eledelünket? Fel nem foghattuk. — Két lemezt kapott apám. Az ilyen, akkoriban szokásos harci dalokon kívül rajta volt még a Bányászinduló: ,,. .. s hogyha majd a föld gyomrában vé-égó-óránkat éljük, Isten kezében életünk, ő megsegít, reméljük!”, a Köztársasági induló:,,.. . csak vért, jajt, panaszt, könnyeket — munkára, harcra hív ma minket, életünknek új értelmet ád!”, a Sztálin-kantáta: ,,Mert Sztá-á-áli-i-in a ha-a-arcunk, é-és Sztá-á-áli-i-in a bé-éke! És Sztá-á-álin nevé-é-é-ével lesz jobb a-a-a-a vilá-á-á-ág!!”, az Amúri partizánok: ,,... mert a várost elfoglalta sok amúri partizán!”, végül Rákosi Mátyásnak, a magyar nép szeretett vezérének, az ország első úttörőjének egy prózája: ,,A nemzetközi helyzet, amint Zsofinyecz elvtárs azt megmutatta, éles. Természetes hogy ilyen éles levegőben az ellenség is mozgósít, igyekszik nehézségeket okozni, és ezek a nehézségek nem egy téren tapasztalhatók is. A bányászok közellátását például meg kell javítani, ez tény, de ugyanakkor türelemre is kell őket inteni. A bányászoknak is meg kell érteniük, hogy a harc, amely a béke hívei, a szocializmus hívei és az imperialisták között világszerte tombol, az nemcsak Koreában, fegyveres formában folyik, de nálunk is, minden fronton, többek között a közellátás frontján. Az ellenség hol a cukorra, hol másra támad, és igyekszik a közellátási rendünket megzavarni. De támad természetesen minden vonalon, ahol nem vagyunk elég éberek.” Közvetlenül ezután, a második lemez utolján, furcsa dallamok ütötték meg a fülünket. Ülve is maradtunk, de a férfiak felemelték tányérsapkás fejüket, kabátjukon meg9
