Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Ember Mária: Novellák (Delegáció várható, Bölcsészballada)
EMBER MÁRIA DELEGÁCIÓ VÁRHATÓ A mi részlegünk kihelyezett részleg. Ritkán értesülünk arról, amiről a központban sutyorognak. Nekünk jelekből kell észrevennünk mindent. Egyik nap beállít két kőműves a téemkából. Kezdik leverni azt a néhány sor csempét a földszinti illemhelyen. Csak kérdezzük, miért (tévedésből még be is tévedt az első órákban az ember). Mondják: mert régi. Nahát, ez az ő legnagyobb bajuk? Dühöngtünk persze, nálunk asszonyoknál könnyen megy, azon a két árva kőművesen töltöttük ki a mérgünket. Inkább takaríttatnának tisztességesen — mármint a központiak —, akkor nem kellene hórukk tataroztatni. Olcsóbb is volna. Dehát ezt elmondhatnánk az országban mindenről, kezdve a hosszú hetekre bezárt közérteken. A maszek, az bezzeg nem csuk be, az mindennap tud söpörni, felmosni; kimeszel egy éjszaka. Dehát nem erről akartam én beszélni. Akkor ámultunk csak el, amikor megláttuk, mit művelnek a kőművesek. Tetőtől talpig sötétkék csempével burkolták be a falat. Ejha, mondták a nők, mert a régi csak köldökig ért. Papírtartót ugyan nem szereltek a falra, de tükröt, azt igen. Hogy figyelhesse az arckifejezését az ember. Közben. Aztán megjelent két kalapos férfi, alánéztek minden gyeptéglának az udvaron. A csatornanyílásokat, lefolyókat mind megvizitálták. Már nem volt szükség semmi magyarázatra, hiszen a központból is ott sündörgött néhány takarítónő. Padlókefélőgéppel fényesítették a kövezetét az előcsarnokban, lemosták a lépcső korlátját — ilyet se látott még a világ. Jött a boy-szolgálat, felállított néhány pálmát, meg jobbról- balról egy-egy csipketerítős dohányzóasztalt az előtérben. Már úgy vették le őket a kocsiról, csipketerítősen. Néhány fotelt is hoztak, süppedős pirosat, műanyaghabból vagy miből. Kipróbáltuk persze, mert csak később hirdették ki, hogy nem szabad beléjük ülni, nem arra valók. Utolsó reggel még egyet fordult a boy. Szép gyöngén letettek egy szekrényt a sarokba. De nem akármilyet: ablaka volt, sok részre osztott, a szélén megcsiszolt üvegből. Hogy is magyarázzam — az ablakszemek között hullámos kis lécek, engem a hegedűre emlékeztettek, nem tudom, miért. A szekrényben a marxizmus klasszikusai, láttuk az üvegen át, meg néhány vándorzászló. Rebesgették, hogy egyenest az igazgató elvtárs lakásáról jött, mindent tudni vélnek ezek a nők. A szőnyegekkel együtt, mert azt is hoztak, nem mondtam? Akkor reggel bejelentették végre, amit az ember már úgyis kitalált magától, hogy delegáció érkezik. És azt is mondták, jól vésse eszébe mindenki, hogy hívják, min dolgozik, ha netán őt szúrnák ki. Nehogy zavarba jöjjön, ha kérdezik. Szükség esetén ismételgesse magában, tanácsolta a fődiszpécser elvtárs. Ő tette a bejelentést. Most már tudhattuk azt is, hogy a delegáció délután 3-ra várható. Többen kérdezték, kijön-e a tévé, a Molnár Margit vagy a Vajek Jutka, de a fődiszpécser elvtárs nem tudott róla, vagy még titokban akarta tartani kis ideig. Kapott mindenki egy szép tiszta köpenyt, de megmondták, hogy csak fél három tájban szabad felvenni. Dél felé megjelent az igazgató elvtárs titkárnője, frissen a fodrásztól, porcelánt hozott, evőeszközt, poharakat. Azt a hajórakomány mirelitmálnát, amivel meg akarták kínálni a vendégeket, egyelőre még berakta a frizsiderbe. De előbb ki kellett szedni belőle azt a zacskós tejet meg húst, amit sokan megvettek előre, hogy majd munka után hazaviszik. Kettő után visszatehetik, nyugtatgatta őket a titkárnő, akkor úgyis ki kell venni a fagyott málnát, hogy felengedjen. Háromkor már teljes volt az izgalom, de a delegáció nem jött. A munkaidő négyig 70
