Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, I. rész)
És tudtam: jön utánam. Mikor a kereszt lépcsőjére lerogytam, ott nyúlt el ő is, haja a lábamra hullt. Mellésimultam. Nem tudom, hányszor mondtam el a nevét. Sírtunk. Illetve, dehogy sírtunk. Csak folyt a könny a szemünkből. Mert közben mosolyogtunk. — Eszter ... Én három hónapot ültem. — Tudom. — Börtönben. — Tudom. — Honnan tudod? — Most mondtad, tehát tudom. Sokáig feküdtünk csendben, aztán ő szólalt meg: — Az a pék? — Igen. Avval a pékkel, templomból . . . — A csapnál is éreztem. Hagyd! Ami volt: nem volt! — Akkor ez nem is hazugság! — Nem. — Felült. — Nem! — Még hangosabban: — Nem! . . . Semmi sem hazugság! Csak ami lesz, az lesz! Térdére hajtotta a fejét. Tenyeremet a hátára tettem. Lassan megnyugodott, visszabújt mellém. Én pedig verset költöttem neki: Megbújok szád szögletében ajkaddal együtt mozdulok veled mosolygok a csókod vagyok fogadat nézem hogy tükrükből visszanézhessek — de behunyom szemem hogy csak téged lásson az értelem. S hogy akkor lassan már huszonnégy órája nem ettünk, felajzott képzeletünk kinyúlt Badacsonyig, a sült kolbászok övezetéig. De nem volt kedvünk odamenni. Ilyen balhé, olyan balhé: éppen elegünk volt a világból. Lebaktattunk Tördemicre, vettünk két kiló kolbászt, egy kiló fehér sózott szalonnát, meg két veknit. Úgy gondoltuk, ezzel tetemes időre függetleníthetjük magunkat az emberektől. — Egyszerű dolog ám ez! — hirdette Eszti, ahogy kétpofára faltuk a kőkemény csabait a falu főutcáján. — Nagyon szimpla dolog: Ha van pénzed, és kellő eleganciával vágod a világ pofájába, akkor nemcsak békén hagynak, hanem még tisztelettel meg is hajolnak! Ha nincs, jön a macera. Ide állj, ott érts egyet, amott képezd tovább magad!... És ha kellő mértékben vagy szolgalélek, akkor minden másodikén föl- veheted szarságod bérét! ,,A Balatonra? Éppen csak a Balatonra?! . . . Jaj, magasságos Isten, mért versz engem ennyire?! Tíz éve érettségiztél, nyolc éve halt meg szegény apád, azóta háromszor is fölvettek volna felsőbb iskolákba, de te nem! ... Te itt csavarogsz, egyik munkahelyről ki, a másikba be; a szövetkezetiben te hagyod a legtöbb pénzt! ... És most a Balatonra!” ,,Nem kell betojni! Van ezer forintom!” „Ezer? Neked! . . . Szent Szűz! Megint betörtél valahová?” „Na, most már állítsa takarékra magát, mert!...” A bőrtarisz62
