Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, I. rész)
KUNSZABÓ FERENC HÉT NAP A HEGYEN (Kisregény, I. rész) Meddig állnak itt ezek a bazaltoszlopok? Körüliük az idő kiszedte a kőzetet, de emiatt nem gyengébbeknek látom őket, csak erősebbeknek. Ami kipusztult mellőlük, azisvulkanikus eredetú';s nézésre, tapintásra ugyanolyan kemények, friss törésre ércesen fényesek, mint a megmaradt kúpok anyaga . . . Eszti azt mondta egyszer ... A harmadik ablakon pontosan délre látok. A vízre. Illetve, látnék, ha tiszta volna az idő. De mióta megjöttem, csak a köd. Majd oda kell mennem. Azt mondják, befagyott. Aludtam a vonatban, végig, míg a parton döcögtünk. Polgárdinál még éber voltam, de Akarattyára már nem emlékszem, és Tapolcán rázott föl a kalauz. Taposhattam a kilométert, legalább kilencet. . . Eszter mesélte, hogy . .. Itt kell élnem. Talán még soha, senkitől sem kértem semmit, legalábbis felnőttkoromban, de most könyörögni is kész lettem volna. Úgyis üresen áll a ház. Húsvétig mindenképpen . .. Mit fogsz enni? — azt kérdezte a nagybátyám. — Van pénzed? Vagy anyád támogat? — És ezen el kellett töprengenem, mert betörhetnék ugyan, sok az üres nyaraló ilyenkor, de kevés a valószínűsége, hogy éppen élelmiszert találjak. Akkor jutott eszünkbe a turistaház. Jön a szezon. Csütörtökön érkeztem, pénteken már fát vágtam, vizet hordtam, felszolgáltam — most hétfő van, szabadnap, és végre döntenem kell, mit akarok! Igen, Eszti egyszer azt mondta: Milyen jó neked, te mindig, mindenről tudod, micsoda, hova tegyed! Ha tudná, hogy most itt tiblábolok. és a fene esz meg, mert még egy halvány ötletem sincs! De miért mondott ilyen marhaságot? Persze, mert szeretett! És én elhittem, mert szerettem. Meg kellene írni a Nagy Szerelem történetét. Egy olyan szerelem pontos rajzát, amelyiknek nincs vége. írtak már ilyet? Olvastam már ilyet? Nem emlékszem. Csak a nagy, tragikus történetekre. Igen, tulajdonképpen az írók szuggerálják bele az emberekbe, hogy nagy szerelem nincs, illetve, csak olyan van, amelyiknek szakadék a vége . . . Meg kell néznem a jeget. Ennyi jeget még úgysem láttam egyvégtébe . . . — És ha nincsenek itthon? — azt kérdezte. A lucernás után kellett balra fordulni. Azt mondták, jobbra valami író háza van, annak a teteje piroslik majd ki a fák mögül, és ott forduljunk balra, arra lesz a nagybátyám nyaralója. — Voltál már itt? — Vedd föl a szandálod. Élesek a kövek. Fölvette, közben rámtámaszkodott. Ahogy lehajlott, tisztán láttam a mellét a blúz kivágásában. Ha nincs rajtam szoros fürdőnadrág, nem tudom, hogyan megy ek tovább. Akkor még sohasem jártam ebben a nyaralóban. De láttam róla egy fölvételt, az emlékezőtehetségem pedig jó. Pontosan kirajzolja az arcokat, a mozdulatokat, sőt a szavakat és a hangokat is. Persze hogy nem volt itt senki. Ha lett volna, nem hozom ide. Körbejártuk a házat, fölmentünk az istálló padlására. Tele volt szénával. — És ha közben jön valaki? 51
