Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Tornai József: Versek (Delacroix, Szeretnék nyolcvanéves költő lenni; Ó szerelmem, első kiszakadásom)
SZERETNÉK NYOLCVANÉVES KÖLTŐ LENNI Mit mondanék ha kifehéredett hajjal vagy kopaszon fogatlan szájjal fölébrednék első derengésre látnám hogy a csillagok beleesnek a kútba mint a varangyosbékák mit mondanék mész-túrta aggyal az utaknak és az éjszakának a föld szájától és ölétől búcsúzva mit mondanék mozdulatlan szemhéjjal a tiszta énekek dombjának végébe kiülve? Ó SZERELMEM, ELSŐ KISZAKADÁSOM O szerelmem, te első, első kiszakadásom, első kígyómérgem, te kerítésre akadó haj-zászló, te kéz izzadtsága, te szavak világítása, te kislány, te elforduló csípő, sárga repcevirág-szem az agyamban, te kerékpáron számnak ütődő forró nyak és hát, te hullámok közt két kezemben tartott, kapálódzó szív, te éjszakámig nyíló száj és fogsor, piros arc a virradat füvén, te énekek és hallgatások bodzabokra, ó hívhatatlan és fölidézhetetlen, te nevetés az ünnep ablakában, te előttem hajló erős boka, te gyerek, te a bizalomnak aranybörtöne, elutasítás csonttörővasa, minden nap más festésű bálvány, minden éjszaka vércse-áldozatokat követelő oltár, ó beszakadt szentélyű templom, felhőszakadás, virágszirom-mellű úszósziget, végeszakadatlan nyárfacsörgés az esti dűlőkön, mikor a tehenek szarvasokká vöröslőitek, ó szerelmem, hol vagy, hol fekszel a letört lábú Krisztus-test mellett zöld mohával beborítva, hol száll a bőröd illata, ruháid meleg íze, hol ugranak cipőid át a havon, át a földrepedéseken, át a fejem fölött? Ó sötétben suttogott árulásom, sötétben megtalált melled, sötétben kinyitott, szégyellt kapud, sötétben fölgyújtott tüzed, elfojtott őrültséged, fehér méz, ami az éveket összekötötte, fehér lábszár, mely sza49
