Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Szekér Endre: „Szerettem az igazságot”

— érzi Kárász Nelli e szinte utolérhetetlen regényben. (Az Irgalom televízióváltozata a nagyközönséghez juttatta el a regényíró Németh Lászlót. Korábban a drámák is széles körhöz szóltak.) Illyés Gyula az Iszony francia kiadása elé írt tanulmányban hallatlan tömörséggel így jellemzi Németh László regényeit: ,,A regények valamennyiében egy-egy szinte emberfeletti eszme száll le a földre, költözik bele egy halandóba, s viszi azt valami modern keresztfára, ugyancsak valami közösség megváltásául.” Itt érdemes vitatkoznunk a Cushing-idézettel, hogy miért nem ért el sikert Angliában a véleménye szerint is európai színvonalú magyar irodalom? Azért, mert nemzeti — hangzott a válasz. Németh László művei közül épp az Iszony törte át a nemzeti nyelv korlátáit. Hódít idegen nyelveken is tolsztoji ihletésű és szintű lélektani realizmusa.

Németh László elsősorban tanulmányírónak vallotta magát. (Tanulmányszintű gondolatokat tartalmaznak drámái is!) Talán legtöbbet a kritikus és a tanulmányíró Németh Lászlót olvastam. Viszonylag korán jutott kezembe a Készülődés című kötete. Az írói pályára készülve kritikákat írt. A fiatal Móricz Zsigmondra figyelt, novelláit elemezte. Pl. a Szegény embereket. De regényeinek kompozícióját bírálta. Egy új nemzedék, egy írói gárda születését vette észre: Illyés, Erdélyi, Kodolányi, Tamási tehetségét. Erdélyi népies líráját Csokonaiéhoz mérte. Feltérképezte a Nyugat nemzedékét Adytól Gellért Oszkárig és éles szemmel vette észre, hogy ,,a magyar írás súlypontja az utolsó évtizedben a líráról az epikára csúszott.” Itt például Kosztolányira hivatkozott. Bevallom, meglepett széles látóköre: mi mindenről írt, mi mindent ő vett észre először! Tág szellemi horizontjára jellemző, hogy áttekintette az erdélyi irodalmat Aprilytől Bartalis Jánosig. Vagy: nagyra értékelte a Jugoszláviában élő Herceg János munkásságát. Évtizedek múltak el azóta. Az idő őt igazolta. Kíméletlen igazmondása minden művére jellemző. Kritikáira is. Neki József Attila képzettársításai hézagosak, Cs. Szabó Lászlót csak ,,gyűjtőtermészetnek” tartotta.

Az esszé legigazibb műfaja Németh Lászlónak. Egy könyvritkaságot őrzök könyveim között: A minőség forradalmát. Ha az egyéniség kifolyik a munkából, nem alkotó lesz a munkás^— írta. Csak robotnak érzi munkáját, ha nincs benne a szenvedélye, lelke, kedve. Ő, az „európai utas”, aki Arisztophanésztől Einsteinig és Ortegától Kantig és Proustig bekalandozta a múlt és jelen szellemi világát. Bár nem kapott „katedrát”, nem volt professzor valamelyik egyetemünkön, mégis megvolt az ,,ő katedrája”, ahogy ő mondta, ahonnan a véleményét kifejthette az irodalomról. A Tanú szinte egyedülálló vállalkozása. Egyedül írni egy folyóiratot! Sajnos csak egy példányom van: az 1934 februári. S micsoda szellemi gazdagságot rejt magában ez az egyetlen folyóiratpéldány: a görögökről, Spenglerről, Sztálin A leninizmus kérdéseiről, Bethlen Miklósról, Eddingtonról stb. írt benne. „Az én katedrám” című esszékötetében magyar irodalmi tanulmányait gyűjtötte össze. Számomra is a protestáns kor volt a legizgalmasabb. Szenczi Molnár Albert zsoltárai, a vizsolyi Biblia, a Debreceni Disputa, Heltai Gáspár prózai művei vonzották. S mindig az igazság: „Ölelés neki a tudomány, de ez az ölelés nem roppantja össze az igazságot”, írta Sylvesterről. Szenczi Molnár zsoltárától Ady verseiig vezet az út Németh László szerint. Sokat foglalkoztatta Bethlen Kata. Róla a Sziget Erdélyben című tanulmányában vallott. Rokonnak érezte Bethlen Kata és a Gyász Kurátor Zsófijának hangját. (Nemrégen írt erőteljes monodrámát Bethlen Katáról a kolozsvári Kocsis István).

A híres Berzsenyi-tanulmány mellett engem, mint kecskemétit „A rejtélyes költő” című Katona József Társaságban elmondott beszéde érdekelt. Mit látott Németh László Katona Józsefben? Kutatta, vonzotta az „elnémuló” költő, a „homály”, melyből megszólalt váratlanul. Igaza van Németh Lászlónak, ki Katona párbeszédeit monológoknak tartotta, „az emberek benne nem egymással, hanem egymás mellett beszélnek”.

25