Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Németh László: Pusztuló kertek

denfélefa, s a fennmaradt földön teremjen exportcikkül a francia barack. A jósoknak azonban igazuk volt; az a két-háromszáz öl, amelyen nem barack terem, a meddőségnek, ha nem a betegségnek lett átengedve. A szilvákról megmondták, hogy azt Sajtódon beérni még senki sem látta; valami darazsakat emlegettek okul.s valóban mi sem igen kóstoltuk meg: a négy fa a kert északi végén csak szélvédőnek szolgál; ha a virág helyén képződött is valami szilvaféle, beérés előtt uborkaformává torzult és leesett. A ringló pedig meg sem mutatta magát, viszont kapuja lett a pajzstetú'nek, úgy hogy ki is vágtuk, bár elkésve. A dió, mint tudom már, a vizet szereti,s az én kis házam mellett, ahol valami vízér folyhat, a legifjabb szépen lombosodik, a dombhát tízesztendős fáit azonban félteni kell, hogy a velük egy időben ültetett mogyorók el ne nyomják. A meggy is csak egy-két éven sikerült, a cseresznyét a madarak szüretelik le; a körtén, ha terem, kiállításra való a gyümölcs, de olyan kényes is,s minthogy magasra, szinte jegenye formára nő, nehéz hozzáférni. Az alma az első években cáfolni látszott a jóslatot; egy kis jonathánon huszonnégy almácska termett, harmadévre azonban megfúrta a féreg, amelyet későn vettünk észre. A citromalma sem ismételte meg első szép termését, a starking meg az említendő katasztrófa előtt is csak csenevészt, férgeset termett. Nem váltotta be a várakozást a tíz mandula sem. A keményhéjú, vad- mandulaszerű még hagyján; ha a gyümölcsben sok is a keserű, szép egészséges fákká lettek; a lágyhéjú Akaii hatvanas azonban, mely hatvan százalék pucolt mandulát ígér, inkább csak a moniliát adja tovább a barackosnak; az ágai fölkopnak, virágzása késik, az idei tavaszra (hiába szedettük a gyerekekkel) a tavalyi termés egy részét is áthozta, gombatelepekkel az ágrarögzítetten. Szépen terem évről évre a kajszi, idén az elülső lomha, a koronáját nevelő is fölzárkózott a rózsabarack mellé, a derűlátást legföllebb a környező telkek gutaütött fái rontják velük kapcsolatban. Igazán jól tulajdonképp csak az őszibarack vált be, de az aztán mindenfajta. Idén is megható, hogy a sok ártalom ellenére, mely bordázatát tavasszal olyan ijesztővé tette, milyen gazdag termést kell rajta is felére-negyedére ritkítani. Viszont ő az, akivel mint egy menyasszonnyal állandóan törődni kell. Márpedig amióta a mi műfűre, de jó munkás Jóskánk téesz-tag lett, a kertnek nincs állandó napszámosa. A kapához, de a kaszához is egyre bajosabb kezet szerezni. Régen a füvet a szénáért még csak lekaszálták, most már arra napszám, a napszámoshoz protekció kell. A kapások meg vagy rendes emberek, s akkor elmaradnak, vagy alkalmi beugrók, s akkor istenőrizz a munkájuktól. így aztán öröm, ha egy rendesebb sofőr haza nősül vagy két állása közt kertész keresetre szorul. A feleségem egyszer még a tihanyi útépítésnél is toborzott kapásokat. 300 forintban alkudtunk meg. Én diszkréten elmentem sétálni, ameddig dolgoznak. A hegyről látom, hogy a fák alatt fekszenek. Visszamegyek; mint a mesében, meg volt kapálva a kert. Annyi földet húztak a tányérokra, hogy öregiből eltakarja a gyomot. Egy kicsit eldiskuráltam velük, megismertem a nehéz életüket (jászkunba jártak haza); akkor már el is szégyellték magukat a munkájukért, de nem volt mód segíteni.

A kapálás-kaszálás persze várhat; amit különösen nehéz megszervezni: a permetezés. A permetezéstől különben is viszolygok kissé. Magam kemikáliák szedése nélkül kormányozom a betegségem (a vegyi szer vagy hat vagy sem, előbbi esetben mellékhatása is van) s a növények ha nem is bocsátják magukba a mérget, a szer, ami megvédi őket, ki tudja miben rontja el (nagyapáink kertjében volt gyümölcs permetlé nélkül is), úgy hogy örömmel fedeztem fel Ubrizsy könyvében, hogy az úgynevezett biocönológiai irány osztja ellenszenvem. Magam is szívesebben irtanám katicabogarakkal a tet- veket, de hol fogok össze, s tartok ólban annyi katicabogarat? így hát a permetezéssel is úgy vagyok, mint a gyerekeim, unokáim gyógykezelésében a szulfonamidokkal, antibiotikumokkal: a gondjaimra bízottat csak a mesterség törvényei szerint merem gondoztatni. A permetezés azonban, ha a naptári ideje vagy látható szüksége megvan,

10