Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - KRÓNIKA - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (IX. rész: A két háború között)

is a Részvény Nyomda kiadásában jelent meg. Itt adták ki a népi írók reprezentatív folyóiratát, a Választ, itt jelent meg a Magyarságtudomány, az Apolló, a Láthatár, a Színpad, a Független Színpad; rövidebb ideig a Gondolat, a Kommunista Párt 1936-ban indított legális folyóirata is. Itt adták ki a Márciusi Front kiáltványát is.

Azok közül a könyvek közül, amelyek itt készültek, csak néhányat említek a nyomda irodalmi kapcsolatainak érzékeltetésére; Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok (1933), Aprily Lajos: Az aranymosó balladája (1934), Németh László: Ember és szerep (1934), Illyés Gyula: Szálló egek alatt (1935), Kassák Lajos: Földem, virágom (1935), Erdélyi József: Fehér torony (1938), Szabó Lőrinc: Harc az ünnepért (1938), Németh László: Kisebbségben (1939). A felsorolt művek többsége ugyan fővárosi kiadók feltüntetésével jelent meg, valójában azonban a nyomda viselte a költségeket. Jól mutatja ezt Illyés Gyula dedi- kációja a Szálló egek egyik példányán: ,,Tóth Lászlónak — aki nélkül ez a könyv sose jelent volna meg . . .” Veres Péter is említi a Számadásban, hogy a Válasz „évekig Tóth László ... kegyelméből élt, vagyis hitelbe, soha meg nem adómra nyomtatták ki.”4

Tóth László irodalmi kapcsolatainak köre az itt megjelentetett szerzőkénél és folyóirat-szerkesztőkénél (Sárközi György, Ortutay Gyula, Gál István, Csuka Zoltán, Hont Ferenc, Vértes György) is tágabb volt. József Attilával már 1925- ben megismerkedett, megbarátkozott; szép cikket írt róla Karinthy Frigyes5, Móricz Zsig- monddal pedig arról tárgyalt, hogy a Kelet Népe kiadását átveszi a Részvény Nyomda. Állandó kapcsolatban volt a Kecskeméten élő marxista történettudóssal és ideológussal, Molnár Erikkel, s a fiatal kecskeméti kommunista költővel és publicistával, Donáth Györggyel is.

Tóth László irodalomtörténeti jelentősége kiadói tevékenységében van, nem írásaiban, holott publicisztikája is jelentős. Újságok lapjain kallódó cikkeit érdemes volna összegyűjteni. Szép gyűjtemény adódnék irodalmi levelezéséből, s a vele kapcsolatban állt írók róla való emlékezéseiből is. Németh László egyik legjobban feltárulkozó késői írása egy Tóth Lászlóhoz intézett levél6, Veres Péter „szívem szerint való értelmiségi ember”-nek emlegette. Nyugodtan mondhatjuk róla, hogy az 1930-as évektől haláláig ő adott rangot Kecskemétnek az országos irodalmi közvéleményben.

Nem kis büszkeséggel szoktuk idézni Kecskeméten Erdei Ferenc szavait az 1930-as évek közepének Katona József Társaságáról: „A Katona József Társaság nem vidéki önképzőkör, hanem európai színvonalú »emberfők« társasága, s körükben legalább olyan magyar szellem él, mint a fővárosi irodalmi társaságok legjavában. Ez a társaság állandóan érintkezésben van a modern magyar irodalom és tudomány legjobbjaival, és akik csak megfordultak köreikben, a legnagyobb lelkesedés hangján szólnak a »kecskeméti szigetről«.”" Ez az elismerés joggal illethette a Társaság legjobb törekvéseit, mindenekelőtt azt, hogy fórumot biztosított a magyar irodalom korábban már említett haladó képviselőinek. A kereteiben folyó vagy hozzá kapcsolódó helytörténeti és néprajzi munka (elsősorban Szabó Kálmán tevékenysége) is figyelmet érdemel. A Horthy korszak kultúrpolitikájának nacionalista, reakciós tendenciái azonban befolyásolták a Társaságot is. Molnár Erik vagy Hajnal József nevét hiába keressük a tagok között. Nem vet jó fényt Kecskemétre a helyi jogakadémia ifjúságának Hajnalodik című folyóirata sem (1938—1944): ez a népi írók mozgalmának megoszlása után a szélsőségesen jobboldali irányzat kritikátlan szócsövévé vált.

A helyi költők közül Sántha György (1888— 1974) volt az, akire az országos irodalmi közvélemény is felfigyelt. Sántha a kecskeméti reáliskola tanára volt, a Katona József Társaság titkára, majd ügyvezető alelnöke, külföldi egyetemeken iskolázott, széles körű műveltségű ember. Verseit — helyi lapok mellett — a Hét, a Nyugat, a Kelet Népe is közölte. Kötetei (A bánat harangzúgásában, 1915; A toronyőr, 1930; Arany homokon, nomád felhők alatt, 1935) közül különösen az utóbbi emelkedik ki. Féja Géza előszava az alföldi lélek mélyrétegeinek megszólaltatóját látja Sánthában, Forgács Antal verseinek társadalmi mondanivalóját emeli ki. „Petőfinél a puszta még a szabadság szimbóluma volt. A mai költő, kinek szemléletét az utolsó esztendők formázták szilárddá, a pusztai életben már a szociális elnyomatás egy formáját, lakóiban pedig a modern rabszolgaság megtestesülését látja” — írja. „Sántha György . . . nem a kintről figyelő érzelgős beállítottságával nézi a puszták életét, kiküszöböl verseiből minden romantikát . . . állandó harcban van minden ellen, ami idegen, ami elnyomás s ami a magyarság ellen való . . ,”8

Sántha legjobb versei a 30-as évek népi lírájával, Illyés, Erdélyi, Sinka, Gulyás Pál költeményeivel tartják a rokonságot, realista látását azonban néha erőltetett pátosz, tömör képeit, kifejezéseit bőbeszédűség váltjaiéi. Utolsó kötetétől haláláig csaknem 40 év telt el, ezalatt is sokat írt, de csak kevés költeményét publikálta. Hagyatékának összegyűjtése, kiadása fontos feladat lenne.

Fodor János (1909—1961), a Részvény Nyomda gépszedője A budavári nyomdász című, Hess Andrásról szóló életrajzi regényével a Dante Kiadó pályázatán első díjat nyert. (1942-ben jelent meg Sípos András álnévvel.) Később Katonáról írt drámát (Petur). E műveivel egyenértékűek lapokban megjelent és a rádióban bemutatott elbeszélései, amelyekben munkások, kisemberek életét ábrázolja sok életismerettel, megható emberszeretettel, de gyakran ellágyuló, idealizáló szemlélettel.9

A Horthy-korszakban Kecskeméten élő Molnár Erik (1894—1966) hatalmas életműve kívül esik a szépirodalom körén, a rendőri megfigyelés alatt álló kommunista ideológus és történész nem is vállalhatott tevékeny részvételt a város kultu93