Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Bánszki Pál: Őrsi Imréről

,,A zárlat ideje alatt unalmamban kitaláltam, hogy a magam szórakozására a szénhez kapott egyik tűzifából embert faragok. Kalapot is tettem a fejére, kiskabátot és subából hajat is kapott. A szomszédok, meg az olykor kilátogató anyám is megijedt tőle. Nem kiállításra, nem is eladásra szántam, pedig vették volna tőlem, hanem ijesztgetésre, meg dísznek a ház elé.” Lényegében a régi alakoskodó szokás és a ma is megnyilvánuló díszítőkedv egyaránt indítéka volt Orsi Imre munkálkodásának. Faragása sikerén felbuzdulva egymás után készítette az ősi bálványokra emlékeztető és személyiségének kitárulkozó jegyeit mutató kő- és faszobrait, amelyek sohasem lettek portréigényűek. A legtermészetesebb módon használja fel a különböző anyagokat. Tetőtől talpig felöltöztette az embernagyságú Nyugdíjas postás c. szobrát. Fülbevalót tett a Szakácsnő fülébe, és kirúzsozta a száját. Olyan abszurd ötleteket is megoldott a plasztika nyelvén, mint a Szűz lány gólyával.

Őrsi Imre „élővé”, bánatossá, érzékivé, szenvedővé stb. képes formálni kő- és fababáit. Faragásai eltérnek a „szabályos” szobortól. Ő igazán nem is szobrot készít, hanem az összetévesztésig emberhez hasonló alakot, „akivel” — mint a Nyugdíjas portás c. szobrával — akciókat hajtat végre; kocsit húz, kerékpár mellett áll, kezet fog vele készítője stb. S az alkotó elégedett, ha köszönnek élettelen portásának vagy megijednek tőle.

Munkáit kár lenne egyik vagy másik stíluskategóriába szuszakolni. Egyéni utat jár, amit csinál, egy tehetséges alkotó ember plasztikai önkifejezése. Őrsi Imre kitanulatlanul is magas hőfokon képes művészetet teremteni.

Milyen szándék vezeti a szobrok készítésében?

ŐRSI IMRE: NYUGDÍJAS PORTÁS

85