Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Bánszki Pál: Őrsi Imréről
ŐRSI IMRE: SZŰZLÁNY GÓLYÁVAL A SZERZŐ A PORTÁSSAL Megrekedés és kitörés Az érett férfikorban a mindennapi kenyérkereső munka vált Őrsi Imre életében kizárólagos foglalkozássá. Huszonöt éven át szoborigényű faragással nem is próbálkozott. Ezermesterkedett magának stráfos kiskocsit, ekekapát, csempét, tükröt, fésűt, vázát stb., de a művészi alkotó ösztön fejlődése hosszabb időre visszaszorult. Ezt a periódust a látástól vakulásig végzett munka mellett a sikertelen házasságok és a nyomasztó magány jellemezte. „Egyedül éltem a tanyán, mint egy remete — emlékezik vissza. — Sokat próbáltam, sokat szenvedtem. Olyan kietlen, kihalt táj volt Karcag határában a sikóci puszta. Mérföldre el lehetett menni azon a szikes vidéken, amíg egy lányt talált az ember. Azon a részen sűrűn nem is eshettek a tanyák, mert azt a területet legelőnek használták. A mi utunkon is egypár tanya lézengett. Kilenc éve összegyűlt a pénzem annyira, hogy bent a városban tudtam venni egy kis házat, itt már ha egyedül vagyok sem olyan unalmas, mint kint egyedül. Elég volt a tanyai életből. Elég volt az elzárkózásból.” A tanyasi élet magánya és egy évtizede a száj- és körömfájás járvány hetekre elzárta Őrsi Imrét a világtól és ekkor kezdett ismét szobrászkodó munkába. 84