Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Bánszki Pál: Őrsi Imréről
BALÁZS JÁNOS: ÜVÖLTÉS BÁNSZKI PÁL ŐRSI IMRÉRŐL Egy induló tehetség Orsi Imrének gyermekkorától kezdve szenvedélye volt a fúrás-faragás. Szakmát szeretett volna tanulni, asztalos vagy kovács akart lenni, de gazdálkodó édesapja úgy ítélte meg ,,nem paraszt embernek való az, abból nem lehet megélni”, inkább folytassa az ősök földművelő foglalkozását. Ez a szemlélet döntötte el Orsi Imre induló pályáját. A négy elemi iskola kivételével — amikor nagyanyjánál lakott bent Karcagon — gyermekkorától meglett felnőttkoráig a tanyán élt, ott gazdálkodott. A faragással még ekkor nem hagyott fel. Megmaradt egy tizenötéves korában készült Janus-arcú botja, amely fontos bizonyítéka korán megmutatkozó plasztikai tehetségének és különös pszichikai érzékenységének. A funkcionáló tárgy megragadásában még a népművészeti hagyományt követi. A ,,bot-szobron” az arcok kifejezése azonban már önálló plasztikai erőt és esztétikai értéket képvisel.
