Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Domokos: Az elátkozott kanális
Maga a besorolás is igen bizonytalan volt: csak a lecsapolás után derülhetett ki igazán, hogy melyik földből mi válik. Legrosszabbul a kunszentmiklósiak jártak és a nagy tőzeges tavak — így az izsáki Kolon-tó — birtokosai: nekik hozta a legtöbb bajt és a legkevesebb hasznot a vizek megfogyatkozása. De a csatornaadót éppúgy viselniük kellett, mint a többieknek, s épp most, mikor a nagy gazdasági válság veszedelme már őket is elérte: zuhantak lefelé a mezőgazdasági termények árai. Szentmiklós egész határának földadója 35 000 pengő volt. A csatornaadó — csak a lecsapolt területek után — 145 000 pengő. Vagy Peszéradacson: 15 000 pengő volt az összes földadó, 123 000 pengő a csatornaadó. Egyetlen esztendőben — 1930-ban — 1 048 000 pengő ártéri járulékot vetettek ki a lecsapolt területek birtokosaira. A búza ára viszont leszállt mázsánként 8 pengőre, sőt a válság mélypontján 8 pengő alá. Ilyen helyzetben kellett volna a volt vizes területek népének egyik évről a másikra átállnia a korszerű szárazgazdálkodásra. Pénz nélkül, sőt növekvő adósságokkal terhelten, nagyrészt elesve az állattartás, a halászat, a nádvágás, a szénagyűjtés hasznától is. Az addigi nagy marhatartásnak befellegzett. Az öregek még most is búsan emlegetik: „Olyan szép kövér jószágok neveelködtek itten, hogy csöpögött rúluk a zsír.” Nem mindenki járt azért rosszul. A Csintova vizét ahogy elvitték, nagyrészt jó feketeföldek maradtak a helyén. Bábonyban is voltak maradandóan termékeny gyeptörések az addigi vízjárta részeken. — Elejivee, ugye, jobban termőitek, mer tele vót a gaznak is a tüvivee (= tövivel), mindön, mikó főszántotta az embör; akkó mög hát vót trágya ölég, elejivee vót még, trágyázták, oszt termöttek ezök a fődek olyan szépen, hogy! — Má itt Bábonyon túl, mingyá Szemmiklósig, ezök a nagy székös fődek ... ott osztán nemigön tudták műveeni a fődeket, mer hiába vetötték be, ugye, abbú kiégött. — Hát ott nem tudták, mer szék, székfőd, ott nem vót termőfőd. De eere osztán löhetött vetni mindönt, ha szárazság vót; akármilyen rét vót azelőtt, búzát lőhetett benne termeeni, ha mög nem gyütt a víz. — Most is a kukoricák . . . Ezök turjánfődek vótak itten, ezök a lapos fődek, ez mind turjánfőd vót; ahogy mönt az embör aara, itten nem látott, csak az eget, mög a turjánt. Mást nem látott. A kocsiút? A kocsiútat csak úgy talátuk mög, hogy hát itt a kocsik a gázát lehúzták, no akkó tudtuk, hogy no itt kocsiút van biztossan, mer itt nincs gaz. — Terömnek ezök a fődek most úgy, hogy ajjaj! Hát a mút (múlt) évekbe, tavai is, azelőtt is, egész nyáron milyen szárazság vót ránk, hogy jaj, imádkoztunk má, hogy csak egy kis esőt ajóistenke adjon, mög nemtommi. Kaptunk is osztán egy kis esőt, de má késve, hamarabb köllött vóna. De rosszabb esztendő azé soha ne lögyön, mint ezök vótak. — Belekerűt abba tíz-tizenöt év is, hogy hanyatlani kezdtek vóna ezök a fődek, de osztán nem löhetött észrevönni mégse, hogy nagyon lefelé mönnének. Ahogy osztán műtrágyávaa, mestörségös trá- gyávaa löhetött, vagy peig aki győzte istállótrágyávaa ... De mos mög má mögen úgy terömnek, ahogy még sose. — Valósággaa! Ez a sok műtrágya mög mindön ... — Hát csak ez viszi főfelé. A székes területek gazdái nem jártak ilyen jól, akár feltörték a földjeiket, akár nem. A kaszálók, legelők füve is megfogyatkozott, miután elvitték a vizeket, de a gyeptörések sem hozták meg a várt hasznot. Már az első esztendőben, 1930-ban sűrű átok-és panaszszavak estek, amiért elvitték az urak a vizet. Kérvények, küldöttségek útján követelte a károsult lakosság: temessék be a csatornát. A lecsapoló társulat vezetői igyekeztek persze kitérni a sajtóban is mind élesebben ellenük szegezett vádak elől. Főleg azzal, hogy csak átmeneti állapot, amit felhánynak az érdekelt birtokosok. A legkiválóbb szaktekintélyeket szólaltatták meg, így a nemzetközi hírű talajkémikust, ’Sigmond Eleket. ’Sigmondról valóban nem tehetjük fel, hogy ne meggyőződésből védte volna a csatornaépítőket. Csak hát ő tudós volt, s így tiszta szívvel adhatott a gazdálkodóknak 35
