Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Domokos: Az elátkozott kanális

elméletileg helytálló, de a gyakorlatban — pénz és víz híján — megfogad hatatlan tanácsokat.

Szerinte a lecsapolás hasznos volt, csak most folytatni kell a megkezdett munkát. A szántható területnek nyilvánított földek egy részén is okvetlenül szükséges az öntözés és az erős trágyázás. A szikes legelőkön még inkább: „Ezeknek a területeknek a megjavítása a lecsapolástól egymagában nem várható ... hanem öntözéssel kiegészítendő.” A nátriumsók kimosását javasolja, kémiai javítással karöltve. Végül a vakszikek szerinte is olyan sósak, hogy ,,itt vagy öntözött legelőt, vagy halastó gazdaságot ajánlhatunk”.

E fejtegetések után summázza véleményét:

„Mindezekből tehát kitűnik, hogy a lecsapolás nemcsak az árterület jó földjeinek, de szikeseinek jövendő hasznosítása szempontjából is nemcsak hasznos, de okvetlenül szükséges is volt, mert addig semmiféle javításról nem lehet szó.”

Mondom, ’Sigmond Elekről nem feltételezhetünk egy szikrányi rosszhiszeműséget sem. De mikor ugyanezt már mások mondták utána, egyszerre sokkal rosszabb íze lett a dolognak. Hiszen ezt csak úgy lehetett érteni, hogy a társulatot — amely már rég nem volt autonóm testület, hanem kinevezett kormánybiztos vezette — semmi gáncs nem érheti. Akkor sem, ha törölte a munkálatok programjából a Duna-víz átvezetését és egyéb öntözési beruházásokat. Akkor sem, ha elmulasztott zsilipeket építeni a csapadékvíz szükség szerinti visszatartására.

A Kolon-tóról szólva ’Sigmond professzor szakvéleménye mégegyszer hangsúlyozza, hogy ,,a lecsapolt területek hasznosítása lehetséges, de további munkát és befektetést kíván, különben sem a szikesekből, sem a turjánokból nem lesz termőföld, hanem kiszáradt pusztaság, amely tényleg a sivatag képét ölti fel”.

Keserű vigasz volt ez azoknak, akik a további munkát nem sajnálták, de a további bofektetésekhez honnan vettek volna pénzt? Élni alig tudtak. S közben nézhették, hogyan öltik fel földjeik aszályos tavaszokon, forró nyarakon a kiszáradt pusztaság, a sivatag képét.

De ez még mindig csak az egyik fele volt a várható — illetve részben már be is következett— veszedelmeknek. A másik abból fakadt, hogy a kanális nedves esztendőkben kiöntött, s árjával itt-ott még olyan szántóföldeket is meglepett, amelyek azelőtt sose láttak vizet.

A főcsatorna kezdeti szakaszának ugyanis 115 cm az átlagos esése kilométerenként. Sári alatt ez hirtelen megtörik, s a további esés a bajai torkolatig kilométerenkénti átlagban 6 cm-t tesz csak ki. A víz folyása tehát meglassudik: ami hóié, esővíz Kakucs, Újhartyán, Hernád, Örkény felől még valósággal lerohan, az később már csak vánszorog, kivált ha már lejjebb is teljesen megtelt a meder.

A Kunszentmiklós környéki vizeknek is alig jutott hely a kanálisban, és akkor még megszaporította őket a Sári felől levonuló belvízáradat, amely Alsónémedi, Ócsa, Babád, Bugyi fölös vizeit is magában foglalta.

— Csak föjűrű gyütt mindég a víz — mondják Bábonyon is. — A Sári turján vöt neki a fő fészke. No, ettű fétünk mindég: no má kiöntött a Sári turján. Ha mondták: a Sári turján kiöntött, akkó má röttögtünk, hogy máj gyűn az mos má eere is. De ez be is követközött jó néhány esztendőbe, mikó mán a kanális el is készűt, hogy mink is kaptunk belőle. Mer a kanális ahogy eekészűt, akkó má több fődet szántottak itten, ezöket a laposabb fődeket. Mer hát azé jó termöttek azok, mikó fő lőttek törve. No osztán, akkó már tudtuk, hogy no hát, gyün a víz Sáribú, a vetésök mos mán úsznak.

— Az igön, az mögtőtötte mindég ezt a részt, egész le Csintováig.

— Vót belőle ölég!

— Vót. Nem vót hiány.

— Még mög nem mélyítötték a csatornát, addig bizony csak síkvíz vót itten tavasszaa az egész. Adacs, Baracs ...

36