Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - SZEMLE - Pusztay János: Votják mesék és mondák - Tóth Piroska: Czakó Gábor: Megváltó
VOTJÁK MESÉK ÉS MONDÁK A Népek Meséinek, eme egyedülálló sorozatnak az 58. kötete látott a közelmúltban napvilágot. Sorozat a sorozatban — azok számára, akiket érdekel — nyelvrokonaink mese- és mondavilágának kötetei. Szinte valamennyi rokon népünktől jelent meg válogatás (finn, lapp, észt, cseremisz, vogul, osztják, zűrjén). Remélhetőleg csakhamar elénk kerülnek a .hiányzó’ rokon népek meséi is. Akik rendszeres olvasói vagyunk e sorozatnak, láthatjuk, mennyire más-más világ tárul elébünk, ha összevetjük a finnugor, az indo-európai és más népek meséit. Más-más kultúrkörök megnyilvánulásai ezek, annak ellenére, hogy gyakori a motívumvándorlás. Nem egyszer kideríteni sem lehet, melyik elem honnan indult el vándordíjára. Nyelvrokonaink mesekultúrája, bár sokban hatott rá egyrészt a szláv, másrészt a germán folklór, mégis gyökereiben különbözik az említett kettőtől. Viszont megállapíthatjuk, hogy az ún. észak-eurázsiai mesekörbe tartozik. A votják meséket és mondákat Domokos Péter válogatta avatott kézzel, ő fordította azokat, s ugyanő írta hozzájuk a magyarázó jegyzeteket és az utószót is. Ez az egyszemélyes annál is inkább érthető és helyes, mivel Domokos Péter a finnugor népek, elsősorban az ún. kis finnugor népek folklórjának és szépirodalmának kiváló ismerője, avatott tolmácsolója és népszerűsítője. (Bár fordítanának nagyobb figyelmet a kis finnugor népek szépirodalmát illető javaslataira!) Legközelebb áll azonban hozzá valamennyi közül a votják (ud- murt) kultúra. Tulajdonképpen szegényes anyagból kellett, ill. tudta Domokos Péter összeválogatni a kötet több, mint száz meséjét és mondáját. Adódott ez egyrészt az eddigi gyűjtőmunkák fogyatékosságából, másrészt abból, hogy bizonyos szövegeket (pl. szakrális jellegűeket) gyűjteni szinte lehetetlen volt mindenféle tiltó jelenségek, tabuk miatt. Az ilyen nehézségek ellenére is sikerült azonban hű képet nyújtani a votják mesekincs minőségéről, s olvashatunk a kötetben nagy számban mondákat is. Mindezek alapján egyúttal a votják mitológiáról is az eddigieknél teljesebb kép alakulhat ki bennünk. Ennek alapja a zürjénekével, s végső soron az egykori miénkkel is közös, finnugor eredetű, természetközpontú ismeret- és hidelemvilág, s erre az idők folyamán előbb mohamedán, majd pravoszláv elemek rakódtak. Ennek folyománya a kevert műveltség is, s pontosan ezért éppen a mitológiájukról jelent meg a szaklapokban a legtöbb tanulmány. A votják monda- és mesekincs között nem húzódik éles határ, amint ez a kötetből, s nem kevésbé Domokos Péter kitűnően megírt utószó-tanulmányából ki is derül. A votják mitológia alakjaival kapcsolatos történetek is túlnyomórészt mesék, vagy mese jellegűek. Mindezek ellenére világosan különválaszthatok a teremtés- és történeti mondák, melyek révén a votják folklór kitűnik a környezetében élő többi finnugor nép (zűrjén, permják, cseremisz, mordvin) közül. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy ezek a mondák sokat veszítettek a más finnugor népek folklórja alapján feltehető egykor biztosan megvolt gazdagságukból, szépségükből. A teremtésmondák általában bibliai eredetűek, de a történeteknek csupán a vázuk maradt fenn. Itt megint csak a mesélő rossz kiválasztása, valamint a szöveg szakrális jellege adhat esetleg némi magyarázatot, bár elképzelhető a szöveg természetes kopása is. Mindenesetre érdekesek any- nyiban, hogy egy-egy ismert motívum a vándorlása Során milyen mértékben változik, gazdagodik vagy éppen szegényül meg. A történeti mondák ezzel szemben rendkívül fontosak lehetnek a történész számára. A nemzetség-, hős- és betyármondák helyettesítik az írásos emlékeket a múltról, mivel ezek — s vonatkozik a megállapítás valamennyi kis finnugor és más népre —, csak viszonylag késői korból adnak híradást e népek életéről. A votják mesék — összevetve más mesekörhöz tartozó folklóralkotásokkal — kitűnnek egyszerűségükkel, reális ábrázolásmódjukkal. Erre a realitásra a votják nép szigorú történelme adhat magyarázatot. Ez a kötet is bizonyítja, hogy a kis finnugor népek folklórja sok ismeretlen kincset rejteget számunkra. Csak ki kell szabadítani azt a nyelvészeti szakkönyvek könnyen feltáruló ajtajú börtönéből. Megéri a fáradságot, mert megismerve ezt a kincset, jobban látjuk, teljesebben értjük a saját népköltészetünket is. S talán nem marad jámbor óhaj az sem, hogy mindez a rokon folklórral való megismerkedés alapja lesz az ezen a folklóron alapuló színvonalas szépirodalom tolmácsolásának is. PUSZTAY JÁNOS CZAKÓ GÁBOR: MEGVÁLTÓ Mi történik ebben a kisregényben! Hagyományos értelemben alig valami: a híres-imádott beat-zenészt bíróság elé idézik — nem tudni miért, s még a tárgyalás megkezdése előtt bilincs kerül a kezére. A harminc fejezetben fölsorakoztatott szereplők tehát nem a cselekmény kibontásának részesei, nem fejlődik a jellemük, nem akciók során ismerkedünk velük. Ámde erőteljesen kifejező illusztrációs élőképei a szociológiai alapozású írói szándéknak: ránk szabadítani önmagunk előtt is titkolt énünket, önmagunkkal kell szembenézni, számot vetni. 92
