Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰVÉSZET - Orosz László: A Bánk bán felújítása a Nemzeti Színházban
ció kérlelhetetlen törvényszerűsége következtében jutott el oda, hogy nem volt számára más kiút, csak a királyné megölése. A király előtt elmondott szavai így nem önigazolásnak hatnak, hanem e törvényszerűség feltárásának. Petur és házanépe kegyetlen kivégzése, majd Melinda erőszakos halála — a zsarnokot túlélő, de mintegy örökségének tekinthető zsarnokság vérengzései —szinte aláhúzzák Bánk igazát. Aláhúzzák igazát, de emberileg összeroppantják, mert át kell élnie azt, amitől kezdettől félt: a bosszú bosszút, a gyilkosság vérengzést szül. Ez az emberi összeroppanás Melinda holtteste mellett: Sinkovits Bánk-alakításának csúcspontja. Eszközei — mint egész szerepépítése során — most is visszafogottak. Nem jajgat, nem él a fájdalom jelzésének szertelen gesztusaival. Kiüresedő tekintete, tartásának lazulása mutatja csupán, hogy korábbi énje megszűnt, ,,a büntetés ennek már irgalom”. A király már idézett ítélete elismeri Bánk igazát, de nem oldja fel tragikumát: a megoldásnak ezt a kettős arculatát a záró jelenet Katona szándékával egyező módon tárja fel. Feleslegesnek tartom, hogy e teljességre nem törekvő írásban valamennyi szereplőt felsoroljam. Csupán Biberachról és Ottóról lenne még egy-két megjegyzésem. Őze Lajos Biberachjában a szokásosnál kevesebb a cinizmus. Nem sok nyoma van annak, hogy élvezné az intrikát, sőt abban az unott fölényben, amellyel Ottót kezeli, mintha azt látnok: unja ez az ember az egész életet, s helyzetével nem azért elégedetlen, mert a herceg keveset fizet szolgálataiért, hanem azért, mert megcsömörlött mindentől. Biberach alakját Katona talán kevésbé következetesen gondolta végig, mint a dráma többi jellemét. Az intrikus figuráját a lovagdrámákból vette át, s színezte egy jó adag kiábrándult életbölcsességgel. Ez lehet az oka, hogy ez a szerep sokféle felfogásra, értelmezésre nyújt lehetőséget: Őzéé ezek között mindenképpen figyelemre méltó. Téri Sándor Ottója naivabb, egysíkúbb figura a Katonáénál. Hiányzik belőle a herceg múltjának érzékeltetése, az, hogy királygyilkossággal a háta megett menekült nénje udvarába; hiányzik a jövője is, a királyné pénzét kezelő budai polgár kirablása, meggyilkolása, Melinda meggyilkoltatása. A dráma elé írt Jegyzés is tanúsítja, hogy Katona a csábító herceget nem pusztán vérének parancsolni nem tudó szépfiúnak, könnyelmű fiatalembernek látta. Ezeket a szükségszerűen hézagos és — mint már említettem — egyetlen előadás impresszióin alapuló megjegyzéseket nehéz lenne a színikritikák megszokott szerkezete szerint néhány summázó mondattal lekerekíteni. így hát összegezésül csak annyit: önmagában is szép, érdekes, igényes színre- vitele a Bánk bánnak a Nemzeti Színházfelújítása, de meggyőződésem szerint egyben a továbbfejlesztés, az árnyalás, az elmélyítés lehetőségét is magában hordozza. OROSZ LÁSZLÓ 8Ó
