Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰVÉSZET - Pavlovits Miklós: Két évad Kecskeméten
Kecskeméten is bebizonyosodott, hogy a „vidéki jelleg”, a televíziós, a filmgyári és a rádiós szereplések viszonylagos hiánya a közös munka előnyére szolgál. A színház zárt belső világa a műhelyszellem kialakulását segíti elő. A színészek a közös munkáról beszélgetnek, vitatkoznak a társalgóban az előadások után, a próbák szünetében. Több idő jut a szövegelemzésre, az egymáshoz illeszkedő szerepfelfogások kialakítására. Az eredmény ismeretes. A produkciók a felszíni fényjáték helyett a drámai szöveg mélyebb megértésére épülnek. A sablonos, rutinos teatralitást felváltja a lélektani hitelű előadásmód. A szereplők aprólékos kidolgozása és egymáshoz való viszonyának tudatosítása sajátos színpadi realizmust teremt, amelyben a párbeszédeket nemcsak a mondatok időbeli egymásutánja, hanem az érzelmi és a logikai kapcsolatok bonyolult viszonya köti össze. Egységes társulati, kecskeméti stílusról ugyan nem beszélhetünk, de a négy rendező a színészekkel való együttműködés szempontjából hasonló módszert alkalmaz: a drámai alapanyag elemző, elmélyült megközelítését. A színház közművelődési feladatait is jól látja el. Hristic Savonarolájának és a Találkozások egyfel- vonásosainak bemutatói a Kelemen László Színpadon, Ruszt József gyermekszínházi rendezése eddig járatlan területekre tett sikeres művészi kirándulásoknak bizonyultak . .. * Szőke István rendező, Székhelyi József, Tolnai Miklós, Úri István az első évadot követő kiválásával veszített ugyan a társulat, de talán egységesebbé vált. A színház a második évben tovább haladt a megkezdett úton. Raffai Sarolta Vasderese a mai magyar dráma realista megjelenítését, Schiller Don Carlos-a a klasz- szikusok korszerű értelmezését, O’Neil Boldogtalan hold-ja pedig a lélektani mélységekből táplálkozó színészi játék kecskeméti iskolapéldáját teremtette meg. A Sybill sikere— mint egy évvel ezelőtt a Luxemburg grófjáé — azt tükrözte, hogy az operett igényes rendezése is művészi feladat, ha annak tekintik. A stúdiószínpad bemutatói — Gorin Gyújtogató és Kocsis István Magellán — a parabola többrétegű mondanivalójának sikeres kibontásával váltak népszerűvé a kritikusok és a közönség körébfen. És nem lehet kihagyni a felsorolásból az iskolaszínház Rómeó és Júliáját, Ruszt Józsefnek a tizenévesek megnyerésére irányuló didaktikus kísérletét. Két év alatt a Katona József Színház azokhoz a fiatal együttesekhez csatlakozott, amelyek az európai színjátszás mércéjével mérik munkájukat. A tíz-tíz premier között azonban „haloványabb” bemutatók is akadtak. Tanulságosan sikerületlen előadásokat (legutóbb például Shakespeare János király) és ötletszegény prózai és zenés darabokat is feljegyzett a kecskeméti színházi krónika. A társulat következő feladata a valamennyi műfajt és stílust érintő következetes műhelymunka megvalósítása ... * A kecskeméti Katona József Színház a legnehezebb színpadi feladatok egyikével, Racine: Berenice című tragédiájával kezdi a harmadik évadot. A francia klasszikus szerző művének színreállítása a legnemesebb erőpróbák egyike. Két év eredményeinek és hibáinak tapasztalata áll a társulat mögött. Az eddig felhalmozott szellemi tőke és a megélénkült társadalmi figyelem reális lehetőséget kínál a további fejlődésre; a műhelymunka kiteljesítésére és a bemutatók színvonalának kiegyenlítésére. És az elkövetkező kiugró sikerekre is. PAVLOVITS MIKLÓS FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 83
