Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Demszky Gábor: Guruló

ruhájában nagybajúszú, táskás szemű taxis haverom. Állandó éjszakás és szavainak az az agyon hordott szerelés ad nyomatékot.

— Rajtad is múlik, hogy mennyit viszel haza. Ami igazán izgalmas, az az, hogy lehetsz szolga és utána elfelejtheted. Választhatsz vagy inkább válogathatsz, aszerint, hogy kiből mennyit, mit nézel ki, udvarolhatsz és jópofáskodhatsz, utána meg elfelejted az egészet és a következő fuvarok alatt lehetsz megint gentlemen, szótlan fuvaros vagy síró-rívó szolga-becsinált...

Bár sokszor nem tehetsz semmit, csak nyeled a pipát. Tegnap éjszaka például bevettem egy piás ürgét az Ady Endre úton és a Halásztanyába vitette magát. Az utcát majdnem eltévesztettem, amit ő is észrevett. A végén, amikor fizetésre került a sor, forintra kifizette az órát. Ezt vedd be: a krapek megbüntetett... De máskor is sokszor megfenyegetnek, hogy nem adnak jattot, vagy mint a mézesmadzagot rángatják el a fizetésnél, hogy ha így, meg úgy lett volna, így meg úgy csináltam volna, akkor most többet kapnék.

A következő fuvar végén az utas, egy idős Asszony a belső világítás fényében a kezembe számolja az aprópénzt, és közben az arcomat vizslatja, vajon elégedett vagyok-e. Minden letett forint után felnéz, méreget . . . aztán nem lehet tudni, hogy több nem telik, vagy csak az aprója fogyott el, kiszáll és félénken óvatosan behajtja maga mögött a kocsiajtót, minthaszégyellné magát ... úgy érezné, hogy nem adott eleget. Valójában Ők vannak kiszolgáltatva nekünk. A nyugdíjból élők, öregek, kispénzűek.

Mari néninek, a fájóslábú házaló, ószeres cigányasszonynak dél körül minden nap egy Garai téri tróger viszi be a taxit a Garai térre. Lepedőbe csavart súlyos bugyraival, színes batyuival és nylon szatyraival felmálházva beszáll hátúira. A Szentmihályig tartó hosszú úton egyre csak sopánkodik, hogy átrázták, hogy ki .. . vele, meg hogy „nem jól csinálta az az ember . .. nem jól csinálta”. A végén meg jön az ismert szöveg, hogy ő már előre kifizette a kocsit a trógernak a Garai téren. Nem fog ő kétszer fizetni. Jajgat, szenved, hátha sikerül lesírni egy pár forintot.

Ä Füttyös is hozzátartozik már a városhoz. Kellékké, jelenséggé vált, ahogy nagy, darabos mozdulataival sietősen megjelenik, éleseket füttyent és mindenre ráver egyet, mindent megkopogtat, amerre csak elhalad. A háttal álló nőket, a kirakatokat, a villamosok oldalát. A Füttyös most is kopogtat. Előbb a Bartók mozi nagy üvegtábláira csördít nagyokat, aztán egy cipőbolt kirakatait próbálgatja, átjön a járda másik oldalára és ráver a drosztori álló kocsik tetejére egy-egy barátságosat. Kezében egy marék aprót csörget és a zsebei is attól dudorodnak. Koldul. Ha összegyűlt egy marék pénze, eltaxizza. „Előre pajtás, csak előre! Meglesz a lóvé!” — közben egyik kezével a pénzt rázogatja, a másikkal az ablakot kocogtatja. Mintha a dolgok létezéséről akarna bizonyságot nyerni, valódiságukat firtatná ezzel az ütemes ütögetéssel. Szemerkélő esőben száll ki a Blaha Lujza téren.

Pár perc múlva, miközben bent állunk a droszton, a Corvin áruház előtt az egyik kolléga elhappolja előlünk az utast. A néhány méterre álló sofőrök közül előre kiabál az egyik: „kell egy forint kispajtás? Szívesen adok . . . Házra gyűjtesz, vagy már a kerítésre, hogy így sietsz? Adok egy ...” A monológ félbeszakad, mert a taxit közben elnyeli a város.

Ä szakma írott és íratlan regulái a fejekben vannak. Ezek között a tisztességes versenyre vonatkozókon kívül a többi szolgáltatással kötött szerződések íratlan passzusai a legfontosabbak. A rokon szakmában dolgozókról tudni kell, nekik mi jár, ők mit várnak. Az éttermi portáson keresztül szerzett fuvarral nem szabad elindulni addig, amíg az utas a neki „járót” oda nem adta. De ugyanígy van ez a londinerekkel és a hordárokkal is. Fontos szabály! Különösen az éjszakában, amikor a bárok, éttermek vendégei teszik ki a fuvaroknak több mint a felét. Egymásra utalt iparok és iparosok ezek:

69