Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - SZEMLE - Nácsa Klára: Kunszabó Ferenc: Elnöktípusok a termelőszövetkezetekben
SZEMLE KUNSZABÓ FERENC: ELNÖKTÍPUSOK A TERMELŐ- SZÖVETKEZETEKBEN Már emlékezetes Sárköz-monográfiájában feltűnt: egy táj, népcsoport sajátosságai, kultúrája mélyén is országos érdekű dolgokra figyelt Kunszabó. Hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom országszerte hasonlóan szervezte át a falut; s az új gazdasági mechanizmus gyakorlata, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés módosította az emberek élet- és gondolkodásmódját is. Azért szükséges bevezetőül erre emlékeztetni, mert Kunszabó szemléletmódjának, érdeklődésének irányát jelzi. Egy olyan — s egyre általánosabbá váló —szociográfusi attitűdöt, amelyik az objektív, a gazdasági tényezők és folyamatok mögött elsősorban az emberre figyel, s a gazdasági változások humanizációs következményeit elemzi. Új könyvében van egy összefoglaló szociográfiai esszé, amelyben Kunszabó a termelőszövetkezeti mozgalom elnöktípusait próbálja elkülöníteni, leírni. Érdekes vállalkozás: csakugyan elkülöníthetők az elnöktípusok? Csakugyan többnyire azonos mentalitású elnököket kívántak meg — „termeltek ki” — a 45-tel kezdődő mozgalom különböző korszakai? S ugyanilyen izgalmas az ebből adódó másik kérdés: típusokba sorolha- tók-e egyáltalán a tsz-elnökök? Elvonatkoztatható-e — akár elméletileg is — a legszemélyesebb emberi—pszichológiai tulajdonságoktól mindaz, amit a foglalkozás, a hivatás ad többletként a személyiséghez? Pszichológusnak való feladat — vélhetnénk. Kunszabó azonban szociográfus: szigorúan történeti és gazdasági meghatározottságában próbálja elkülöníteni egy foglalkozás típusait. Mégpedig egy történetének minden korszakában más képet mutató, sajátos társulás vezető személyiségeiét. S vállalkozásának nemcsak elméleti jelentősége van. Közvetlenül gyakorlati is. Kunszabó ugyanis abból a tapasztalati tényből indul ki, hogy ha két, nagyjából azonos feltételek mellett működő gazdaság közül az egyik eredményesebben gazdálkodik a másiknál, abban nyilvánvalóan meghatározó szerepe van a gazdaság első emberének. Az elnöknek a tsz-mozgalom egész története során központi szerepe volt, s most, a termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának formálódásakor az elnöki funkció döntő jelentőségűvé vált: az elnök „egyszemélyi képviselője és felelőse a már csaknem önálló gazdálkodási (és társadalmi!) egységet képviselő szövetkezeteknek”. Nem beszélve arról — s ezt is döntő motívumnak látja s építi gondolatmenetébe Kunszabó —: a vállalatszerű gazdálkodás megszervezését a szövetkezeti demokrácia bővítésével együtt kell megvalósítani — ami csak hangsúlyosabbá teszi az elnöki funkció „humán” vonatkozásait. Ha pedig az elnök személyisége és a gazdálkodás eredményessége között összefüggés van — ez az összefüggés valamiképpen mérhető is. De hogy mérhetővé tegyük, „mérhetővé” — egzaktul megragadhatóvá — kell alakítani az elnöki funkciót ellátó személyiséget: „tipizálni” kell az elnököt. Egy majdani, nagyobb kutatás első lépéseként tesz erre kísérletet a könyvében Kunszabó. Arra kíváncsi: van-e összefüggés az elnök személyisége és munkastílusa között; mérhető-e ez az összefüggés; lehet-e tipizálni a minta tagjait, és ha igen, milyen adatok alapján? Munkája módszertani jellegű tehát; s egy ilyesféle módszer felvázolása, a dolog jellegéből adódóan, inkább szociológiai, mint szociográfiai természetű munka. Hogy szociológus nem lévén, voltaképpen illetéktelenül próbálok beszélni róla — ezt Kunszabó kiindulópontja, módszerének szellemes egyszerűsége s az érdeklődő kíváncsisága mentheti. (Hozzátéve természetesen: módszerének szociológiai — tudományos — értékét semmiképpen nem ítélhetem meg.) De a nem szociológusnak is érdekes egy bizonyító gondolatsort végigkísérni: hogyan s miből rakódnak ösz- sze érvek e karcsú kis könyvet mintegy összefoglaló, már említett szociográfiai esszéhez — amely önmagában is meggyőzően jellemzi a termelőszövetkezeti mozgalom különböző korszakait, elnöktípusait (ez az írás egyébként már könyve megjelenése előtt, önálló tanulmányként volt olvasható a Valóságban); az elnököt, aki szükségképpen más mentalitású kellett legyen az olykor csak néhány tíz holdon gazdálkodó első szövetkezetekben, más az 50-es évek, s ismét más a modern nagyüzemi gazdálkodás idején, napjainkban. 93