Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Emlékező szülőföld
— Azt hiszi, hogy hallgatnak reánk? Azt mondják, hogy kinőttek már rég az iskolából. Mikor a Petőfi-ünnepségre készültünk Vajdahunyadra, csak az apró gyermekeket tudtam összegyűjteni énekelni. Bíró István a kapuja előtt áll, az ingázók utcájában. Jómódú házak az egész utcában, rektor uram háta mögött is szép porta, téglaház, nagy ablakok, az udvaron járda, betonkockákból, a ház mögött disznóól, bent fürdőszoba, városi kényelem és falusi nyugalom. Még sincs a ház gazdájának arcán egyetlen meleg vonás, elégedettség. Fáradtnak tűnik és szomorúnak . . . „A TIPOGRÁPHIÁK NEMCSAK ÉKESSÉGÉRE, HANEM KIVÁLTKÉPPEN SZÜKSÉGÉRE SZOLGÁLNAK AKÁRMELY RESPUBLICÁNAK .. Friss hóesésben baktatunk Vajdahunyad széles utcáján, pengeblokkok között. Zudor Endrével a lakásából,a Muresului utcából indultaméi, és a 6-os számú iskola felé tartok, vagyis a központi negyedbe. Gyermekek szánkóznak körülöttünk, óvatosan félrehúzódunk, ha szánkó szalad szembe, a rajta ülők csak ösztönösen, a bakancsuk sarkával kormányozzák lefelé a lejtőn. Középtermetű és középkorú férfi Zudor Endre, elmondtam már róla, hogy Lozsádon született, régi Hunyad táji magyar családban. Sovány, sima arcú, barna szemű. A friss hótakaró alatt jéggöröngyök, a múltkori olvadás-fagyás gyors váltakozása hagyta itt. Zudor Endre belerúg egy-egy jégrögbe. Mintha élete megfagyott emlékeit (áímait?) kergetné tova. Költő akart lenni valamikor, az ifjúsági hetilapban jelentek is meg versei. Aztán újságírónak akarták felvenni az országos magyar napilaphoz. Valahogy minden elmaradt.. . Bejött Vajdahunyadra, munkát vállalt. A hatvanas évek elején a kolozsvári egyetemen levelezés útján elvégezte a magyar nyelv és irodalom szakot. — Fájnak még a beteljesületlen álmok? — Másként nem emlegetném őket. . . De lehet, hogy az én sorsom úgy írta elő, előbb törjenek össze az álmaim, hogy a magam munkáját megtaláljam. — A tanári hivatásban? — Gyermekeket és felnőtteket tanítok, könyveket kölcsönzők, mert az iskola könyvtárosa is vagyok, ünnepségeket rendezek, az irodalmat közvetítem. Tudod, milyen fontos munka ez itt? — Bizonyos vagyok benne. — Ez a mi vidékünk sok mindenre megtanítja az embert. Látod, ennek az aszfaltos útnak a helyén nem is olyan régen, a blokkok előtt, nyílt mező volt. Rajta országút jött Alpestes felől. Úgy mondják, hogy Bethlen Gábor mindig ezt az utat járta, szerette. Vajdahunyad várában a fejedelem jól érezte magát, sok mindennel bővítette a Hunyadi-kastélyt. Az ő idejében építették a Lőporos bástyát. Az Országháza termét két emeletre bontatta, kazettás mennyezettel boríttatta. Jártál-e a keleti lakóháznál, amit Bethlen-traktusnak hívnak? A nevéből is következik, hogy neki köszönhető. — Többet tudsz a várkastélyról, mint egy idegenvezető. — Hallanád a hivatásos idegenvezetőket, mennyi mindent mondanak ők! De Bethlen Gáborról talán csakugyan többet tudok náluk. Hunyadi ember volt, illik tudnom róla. Úgy szoktam nevezni, hogy ő a megmaradás embere. Ő maga írta le, amikor az újonnan megválasztott fejedelem, Báthory Gábor nevében, udvari főkapitányként és Hunyad-megyei főispánként dévai házából Konstantinápolyba indult kö72