Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)

iránt, és még inkább — vagy talán még szélesebb réteget érintően — a nemzeti kérdésben való érzéketlenségük. És éppen ezért saját programjuk kidolgozásánál olyan eszmerendszerekkel próbáltak operálni, amelyek ezeket a tanulságokat megfelelő módon hasznosítják a konszolidációs folyamatban. Nem előzmények nélküli mozgásról van szó. A magyar társadalmi gondolat, eszmetörténet még nagyon sok szempontból megíratlan és földolgozatlan. Az utóbbi időben azonban egy sor tanulmány jelent már meg, amely a magyar neokonzervatizmus 1919 előtti történetét dolgozza föl. A forrásirodalmakat olvasva teljesen világosan kiderül, hogy az uralkodó osztály legfelvilágosultabb része már a XIX. század végén kapcsolatba kerül a német szociológiának azzal az irányzatával, amelyik a földkérdésben óvatos reformok útján akarja enyhíteni a mezőgazdaság poroszutas fejlődésével összefüggő konfliktusokat. Egy sor jelentős egyénisége ennek az osztálynak ugyanakkor francia, angol sőt amerikai tanulmányutakon is járt, így kerülvén többek között Le Play-vel is kapcsolatba. A Gazdaszövetség különböző tanfolyamainak, lapjainak a megindítása már az ebbe az irányba való nagyon körültekintő gondolkodást jelzi és mutatja. Nem véletlen, hogy 1919 őszén éppen ez a felkészültebb réteg volt az, amelyik a leghamarabb eszmélt, és dolgozta ki a maga javaslatait a konszolidáció érdekében. Csak mondatszerűen tudom az összfolyamatot jelezni. De csak ennek részeként érthetjük meg a szociográfia státusát és helyét és azt, hogy milyen értelemben volt, és milyen értelemben nem volt ellenzéki a szociográfia.

1919 őszén tulajdonképpen már megíródik, és 1920 elején megjelenik Szekfű Gyulának a Három nemzedéke, amely bizonyos tekintetben programadó munkája a neokon- zervativizmusnak, de ezzel egyidejűleg — ami már kevésbé ismert — Haller István miniszter már akkor meghirdeti a népfőiskolák szervezésének a szükségességét, a Falu Országos Szövetség, amelyik aztán később a Magyar Társaság Falukutató Intézetét is megszervezte, már 1920-ban tanfolyamokat szervez, és 1921-ben az összes magyar falura kiterjedően egy olyan felmérést indít el, amely később a Magyar Sociographiai Intézet megalapozásához vezet. Akik ezt a szövetséget szervezték, szervezték a felmérést, a tanfolyamokat, mind a neokonzervatív gondolkodás jegyében tették: hogy a saját vitorláikba fogják be azt a szelet, amelyet a megoldatlan parasztkérdés és a nemzeti kérdés támasztott, s amely nagyon mély társadalmi folyamatokkal és feszültségekkel fügött össze. Csak hogy dokumentáljam a gondolatokat: az 1925-ben rendezett tanfolyam előadói a következők voltak: Sandó Károly (A falu és az ifjúság), Steinec- ker Ferenc (Falupolitika), Czettler Jenő (A falu kultúrája), Budai Barna (A falu az irodalomban), Marschal Ferenc (A falusi érdekképviseletek), Weisz István (A falu köz- igazgatása), Czermann Antal (Adópolitika és falu) és így tovább.

A nevek kivétel nélkül olyan konzervatív politikusokat, gondolkodókat jelölnek, akiknek a későbbiekben sem volt semmi kapcsolódásuk a magyar radikális gondolathoz, s tegyük hozzá, a radikális jobboldali gondolathoz sem. A képhez ugyanis még egy mozzanat hozzátartozik: az, hogy amikor Bethlenék a konszolidációs folyamatot elindították, az uralkodó osztályon belül két frakció harca körvonalazódott: egyik oldalon volt az a mágnás, arisztokrata réteg, amelyik Magyarország konszolidációját a földbirtok alapvető institucionális rendszerének megőrzése árán akarta végrehajtani nagyon részleges reformokkal, integrálva a rendszerbe a Nagyatádi-pártot is, de egyidejűleg nyitva a nagytőke irányába, amely a politikában erőteljes francia és angolszász orientációt érvényesített. A másik oldalon a hatalmon belül levő, kezdetben hatalmon belül jelentkező frakciókról és azoknak konfrontációjáról van szó, a vezérkar köré tömörült rétegről, amely a konszolidációt a nagytőke nélkül és a nagytőke ellenére akarta végrehajtani, és a földreformba is messzebbre akart menni, mint a Beth- len-féle politika. A harc 1925 körül lényegében azzal végződött, hogy ez a szárny ki66