Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Emlékező szülőföld
BEKE GYÖRGY EMLÉKEZŐ SZÜLŐFÖLD* Költői sorsa, hogy idők múlásával az irodalom, a nyelv vált inkább emlékező szülőföldjévé? Ha a Barcsayakat említem, az öregebb, járt-kelt hunyadi magyarok is két fiúra gondolnak csupán: Ákosra, akiről annyit tudnak, hogy valamikor erdélyi fejedelem volt, és persze Tiborra, a császári és királyi katonatisztre, akit személyesen is jól ismertek, kastélya ma is áll Alpestesen, egyedül éldegélt benne, s halála után a házvezetőnőjére hagyta. Jelenleg is ennek a falusi asszonynak a birtokában van. Az országút az utóbbi falurendezés óta éppen a kastély ajtaja előtt megy el, a kúria körül pedig lebontották a kerítést, csak a boltíves téglakapu maradt meg, éppen a református templom felé vivő utcácskára néz, mintha ennek az útnak ilyen öreg kastélykapu lenne a bejárata. Különben új utca ez: ingázók utcája. A név nem pontos, hiszen Alpestes közel ezer román és magyar lakójából majdnem minden férfiember ingázó, ha ugyan itt annak lehet nevezni a gyárba járást. A hengermű ugyanis egy ugrás ide, a kombinát főbejárata se több öt-hat buszmegállónál. Barcsay Ábrahámnak — Ákos fejedelem leszármazottjának, Tibor ősének — több hunyadi faluban volt birtoka, de alpestesi kastélyában élt a legszívesebben. Alpest néven szerepelt a falu akkoriban, az1700-as évek vége felé a feljegyzésekben. A költő valósággal ide menekült a hadjáratok közötti békés időkben. Hivatásos katonatiszt volt, de leikétől idegen ez a pálya; békére, csendes szemlélődésre vagy szerelmes epekedésre vágyódott inkább. Talán éppen egyik ilyen hazaruccanása idején írhatta Ányos Pál barátjához címzett versében: Szűnjetek már ércből ordító mennykövek, Királyok játéki, pusztító eszközök! Térjen szelíd gazda vissza mezejére, Vigyen kénkő helyett jó trágyát földjére. Bizony, a bukolikák hangja ez, nem Balassi katonaénekeié. Hunyad a hadak országúba, s így már védekezésképpen is katonák földje volt mindenkoron. A régi alakjába visszaálmodott várkastélyt, amelyet a kútfők már 1267-től „Castrum Hunod”-ként emlegettek, aligha csupán a környező, oltalmazó hegyek kedvéért építették ide. A vár történetét jóval megelőzte itt a vasolvasztás története; a hajdani hunyadi lakók békében földművesek és vasolvasztók voltak, hadak idején katonák, akik békés szerszámaikat és hadi fegyvereiket egyképpen az itt található vasból öntötték maguknak. Messze földön híressé azután lett ez a várkastély, hogy Hunyadi János népeket összefogó győzelmes hadjáratokat vezetett a török hadak ellen, békés időkben pedig elképzelései szerint alakította tovább családi várát olyanná, amilyenné mostanában restaurálták, tiszteletben tartva a későbbi tulajdonosok, Bethlen Gábor, Bethlen István és mások módosításait is. (Erről a restaurálásról Bágyuj Lajos számolt be igen érdekes írásban a Korunk 1973-as októberi számában.) Hadi hagyományok vidéke volt Hunyadi János szülőföldje. A nagy hadvezérnek állítólag ma is élnek oldalági leszármazottai Csolnakos községben. Cseh Árpád nyugalmazott közgazdász, Vajdahunyad múltjának búvárlója ismeri őket, a csolnakosi Vajda családot, akik (noha ezt bizonyítani nem lehet) Hunyaditól származtatják magu* Részletek egy írói szociográfiából. 67
