Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - Bistey András: Pecsétes papír (Novella)

— Jelent ez valamit?

— Igen. Hamarabb kaphat lakást.

— Mikor?

— Nem tudom — mondta ingerülten, és kinézett az ablakon. — Nem tőlem függ.

— A házigazda felmondott. Elzárta a gázt.

— Ehhez nincs joga. Jelentse föl!

Hallgattunk egy darabig.

— Igényt tart szükséglakásra?

— Van?

— Esetleg beköltöztethetjük magukat egy olyan helyiségbe, ahonnan már új lakásba költözött a család . . .

— Ilyet mikor kaphatunk?

— Nem tudom . . . legalább egy-két hónapot. . .

— Holnap a házigazda kitesz minket az utcára.

— Ehhez nincs joga . .. próbáljon meg kiegyezni vele.

A házigazda már nem hitt nekem. Pecsétes papírt követelt, amely igazolja, hogy megkapom a szükséglakást. Az előadó azt mondta a lakáshivatalban, hogy nem adhat, mert az ilyesmi szabálytalan. Csengett a telefon, s amíg beszélt, háttal fordult felém. Az asztal szélén, karnyújtásnyira volt a bélyegzője. Rányomtam egy üres papírlapra. Az előadó sokáig beszélt. A papírt összehajtottam, és becsúsztattam a zsebembe. Azóta használhatjuk a gázt.

Eszter ma reggel azt mondta, hogy megmozdult a gyerek. Nem tudom, hogy az ötödik hónapban lehetséges-e ez, de Eszter bizonygatta, hogy megmozdult. Odaszorította a kezemet, és olyan reménykedve nézett rám, hogy nem volt szívem elrontani az örömét. Azt mondtam, hogy érzem én is, pedig nem éreztem semmit.

BALÁZS PÉTER: A TORONY