Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson
VARGA MIHÁLY VALÓ VILÁG ESTÉK A MUNKÁSSZÁLLÁSON Kecskeméten, a Néphadsereg útján, a Molnár Erik Általános Iskola közvetlen szomszédságában 1972-ben egy négyemeletes lakóházban munkásszállást alakítottak ki átmeneti időre, szükségmegoldásként. Mintegy háromszáz ember élt itt három esztendeig, nagyobbrészt a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat dolgozói; de itt kaptak helyet az alvállalkozók munkásai is. Ánnak tudakolására, hogy miként élnek e ház falai között a családjuktól messzesza- kadtak, egy esztendőn keresztül látogattam a szállást. Esténként beszélgettem az emberekkel; ismerkedtem életükkel-sorsukkal, tanulmányoztam mindennapjaikat. SZÁLLODA? OTTHON? EGYIK SEM Ez a ház nem szálloda; még csak halvány mása sem annak. Hiányoznak hozzá a szükséges feltételek. A kialakítható formát most nem firtatjuk. Nézzük inkább, mennyire nyújt otthont e hely a benne élőknek? Vagyis; megvan-e itt a családias, meghitt hangulat a napok folyása közben, s elfogadható-e legalább valamelyest a környezet esztétikai szempontból? Olyanok-e a szobák, termek, folyosók és mellékhelyiségek, hogy azt az érzetet keltsék a lakóban, mintha valódi otthonban élne? Kialakultak, s létjogot nyertek-e azok a cselekvési formák, amelyek a közösséggé szerveződést siettetik? Sietve írjuk le: nemcsak, hogy nem alakultak ki, de csírájukban is alig vannak jelen. Ennek számtalan oka van, melyek közül nézzük a leginkább szembetűnőt: a belső környezet sivárságát, lehangoló egyhangúságát. Befelé menet lépésről lépésre elkedvetlenítőbb látvány fogad. A négyemeletes ház első tekintetre, kívülről olyan, mint a hasonló nagyságrendű lakóházak bármelyike. (Feltűnhet, hogy olykor a kelleténél több az ablakon át kidobált szemét, hulladék. Ä bejárat mellett balra szépen berendezett, hangulatos a gondnoki iroda. A portásfülke és a lépcsőház földszinti része még valamennyire elfogadható. A növények — ha porosak, gondozatlanok is — kárpótolnak valamelyest a piszkos falakért, a szemétért, amibe unos-untalan beleütközünk. íme, az egyik sétánk alkalmával rögzített „leltár”. A folyosókon eldobált cigarettavégek, almahéj, vöröshagymalevél; a tévészobában hamu a székeken és a műanyagpadlón; a második emeleti főzőfülkében csikkek, csontok, üres konzervdobozok, kiégett ülőkéjű székek, piszkos rongy; egyik emelet ételtárolójában ételmaradék; sarokban büdösödő leves, penészes kalács; a másik oldalon rozsdás lábasok; a negyedik emelet folyosóján repedezett, agyonfirkált falak. Nyilvánvalóan lehetne szebb is a szállás, ha a benne lakók többet törődnének vele; ha valamennyire magukénak éreznék azt. Ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy nagyon zsúfolt a szállás. Háromszázan ebben az épületben csak úgy férnek el, ha szobánként ötösével, hatosával laknak az emberek, emeletes vaságyakon. A bútorzat szegényes. Nagyobbrészt elrongálódtak a tárgyak. Szőnyeg nincs. Festmény, grafika — vagy legalább bekeretezett reprodukció — nem került még a falakra, mert nincs rá pénz, vagy nem érdemes törődni vele. 47
